Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Arhiva Istoricá a Romániei (Ism.: W. Kovács András) 504

504 TÖRTÉNETI IRODALOM ARHIVA ISTORICÀ A ROMÂNIEI Serie nouâ, vol. I (2004), nr. 1, 2. Universitatea din Bucure§ti, Facultatea de Istorie, Centrul de editare a izvoarelor istorice „Arhiva Istoricä a Romáméi" Bucureçti, Scriptorium Kiadó, 2004. 272 + 374 о. Nemrégiben figyelemreméltó román forrásközlő folyóirat indult el Bukarestben. Címének — Arhiva Istoricä a României (AIR) — talán leginkább a Románia Történelmi Tára fordítás feleltethető meg. Főszerkesztője Marius Diaconescu, aki korábban már alapított egy folyóiratot, a Szatmárnémetiben 1997 óta megjelenő Maedievalia Transilvanicat, amely több nyelven — de főleg románul és magyarul — közöl medievisztikai tárgyú tanulmányokat. Rajta kívül az Arhiva szerkesztőbizottságában — a kolofon szerint — három bukaresti, egy-egy Ia§i-i, kisinyovi és egy gyulafehérvári kutatót találunk. Az itt bemutatásra kerülő vállalkozás a Maedievalia Transilvanicanél valamivel fiatalabb sorozat. Eddig még csak a — két füzetre bontott — első kötete jelent meg 2004-ben; a második kötet előkészítése, a főszerkesztő szóbeli közlése szerint, már elkezdődött. Az első füzetbe írt szerkesztőbizottsági programnyilatkozat (1/1. 23-24.) szerint a folyóirat évente két számban jelenik meg és a mai Románia történetére vonatkozó levéltári forrásokat kíván közölni, de helyt ad a történeti forráskiadványok recenzálásának is. Ugyancsak itt találja meg az olvasó a legfontosabb kiadási elveket. Ezek szerint törekedni kell az eredeti alapján történő közlésre; az ismertebbnek tekintett és példaként említett latin, angol, francia, olasz, spanyol és portugál (!) nyelvű iratok elé román nyelvű regesztát kell szerkeszteni, de a közlő döntésén áll, hogy ezekhez csatol-e vagy sem teljes szövegű román fordítást. Más, szűkebb körben beszélt vagy nehezebbnek tekintett nyelvek esetében (a felsorolás szerint ilyen a magyar, a német, az orosz, a török vagy a lengyel) kötelező teljes szövegű román fordítást csatolni. A közölt irathoz apparátus csatlakozik, amely tájékoztat az irat fennmaradási formájáról, állapotáról, jelzetéről, az esetleges korábbi közlésekről. A folyóirat tematikus vagy proveniencia alapján csoportosított forrásokat közöl, amelyek előtt az anyagról tájékoztatást nyújtó rövid bevezető áll; a folyóirat egyes számainak tartalomjegyzékébe belekerül minden egyes irat rövid, egymondatos kivonata román és angol nyelven. Az Arhiva kiadója a Bukaresti Egyetem Történettudományi Karán belül 2002-ben létrejött hasonló megnevezésű (Románia Történelmi Tára) műhely. Forrásközlő folyóiratról lévén szó, nem térhetünk ki minden egyes cikk bemutatására, ezért csak néhányat említünk meg közülük, elsősorban az erdélyi vonatkozásúakat, hiszen a magyar kutatást nyilván főképpen ezek érdeklik. Az első szám középkori oklevélközléssel indul: Erdélyi vonatkozású oklevelek magyarországi levéltárakból (1340-1350) [Documente medievale transilvánene din arhivele maghiare (1340-1350)] címmel (AIR 1/1. 27-74.) és 44, eddig kiadatlan szöveget tesz közzé a jelzett időszakból. E cikk folytatásának tekinthető a Doboka vármegyére vonatkozó oklevelek a kolozsmonostori konvent levéltárából (.Cista comitatus Doboka) 1376-1399 [Documente din arhiva Comitatului din Cluj-Mänä§tur referitoare la comitatul Dâbâca (Cista comitatus Doboka) 1376-1399] címet viselő közlés, amely 21 szöveget közöl a kolozsmonostori konventnek Budapesten őrzött hiteleshelyi levéltárából (AIR 1/2. 1-30.). A teljes szövegükben közölt oklevelek elé, igen helyesen, részletes román nyelvű regeszta került, ellentétben a Román Akadémia nagyszabású erdélyi oklevélkorpuszának, a Documenta Romániáé Historicanak (X-XIV köt., Kolozsvár, 1977-2002.) gyakorlatával, amelyik a latin szöveghez (fölöslegesen) teljes szövegű román fordítást csatol. A forrásközlés pontos átírásával és korszerű — a szövegvariánsokat is számba vevő — apparátussal tűnik ki. A két írás nagyrészt közöletlen, vagy csak (magyar nyelvű) regesztában hozzáférhető okleveleket tett közkincsé. A magyarországi és erdélyi magyar történetkutatásnak és forráskiadásnak számon kell tartania ezt és az ehhez hasonló romániai szórványközléseket, hiszen a most megjelenő országos vagy tartományi oklevéltárak (Anjou-kori oklevéltár, Zsigmondkori oklevéltár, Erdélyi okmánytár) a korábbi közlések hiánytalan összegyűjtését is célul tűzték ki maguk elé. Fogarasi vonatkozású fejedelemségkori iratokat — jelesül a récsei Boér családra, illetve a dridifi bojárokat vonatkozókat — gyűjtött egybe Lukács Antal (AIR 1/1. 75-95., 1/2. 31-34.), Blanka Gorun-Kovács pedig a diószegi és székelyhídi „görög" kereskedők tevékenységét kivizsgáló 1734. évi bizottságjegyzőkönyvét (AIR 1/2. 58-141.) és a céh 1740. évi kiváltságlevelét közli (AIR 171.110-116.). Nagyobb számban fordulnak elő a moldvai katolikusok történetére vonatkozó forrásközlések. E problémakört érintő iratcsoportok minden bizonnyal felkeltik majd a magyar történetku-