Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hatházi Gábor: Sírok; kincsek; rejtélyek. Híres középkori régészeti leletek Kiskunhalas környékén (Ism.: Szende László) 501

501 TÖRTÉNETI IRODALOM Fraesdorff műve igen alapos, újszerű és aprólékos munka. Elsősorban Észak-, illetve Kelet-Európa kutatói forgathatják haszonnal. Fogalomtörténeti áttekintéseit azonban más témakörök művelői is hasznosíthatják. Módszere pedig tanulságos lehet mindazoknak, akik az idegenséget kutatják. Halmágyi Miklós Hatházi Gábor SÍROK, KINCSEK, REJTÉLYEK Híres középkori régészeti leletek Kiskunhalas környékén Kiskunhalas, Thorma János Múzeum - Halasi Múzeum Alapítvány, 2005. 224 o. Hatházi Gábor eddigi tudományos munkásságában komoly szerepet kapott a kunok kutatása. Gondoljunk csak a 2004-ben a Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában megjelent impozáns kötetére (A kunok régészeti emlékei a Kelet-Dunántúlon), vagy a különböző folyóiratokban olvasható cikkeire, illetve tanulmányaira. A Sírok, kincsek, rejtélyek könyvcím és a sokat sejtető címlap azonnal felhívja a figyelmet, hogy jelen esetben sok pompázatos tárgyra számíthatunk. Az alcím tovább erősíti ezt a gondolatot: Kiskunhalas környékének régészeti emlékei nem ismeretlenek a múzeumokat látogató nagyközönség számára. A Bevezetőben a szerző röviden összefoglalja a kötet megjelentetésének a legfontosabb okait. Az eddigi kutatások egyértelműen rávilágítottak, hogy a Dél-Kiskunság környéke különleges helyet foglal el a magyar régészeti örökségben. A könyv megálmodói elsősorban a szülőfölddel szerették volna a kincseket megismertetni, de — véleményünk szerint — ezt az igényt az egész országra ki lehetne terjeszteni. A szerző tisztában volt a feladat nehézségével: egy olyan művet kellett létrehozni, amely egyszerre szól a szakemberhez, ugyanakkor a nagyközönség elvárásait sem szabad figyelmen kívül hagynia. Ennek jegyében már itt olvashatunk egy rövid, a laikus számára is érthető kis összefoglalást a régész munkájáról (a jogi nyelvezetet ismerők előnyt élveznek). A „szokásos" kutatástörténetet bemutató részben a szerző kitér a területről alkotott ismeretek alakulására, a kutatásokkal kapcsolatos tévutakra és buktatókra, tiszteleg a nagy elődök ismert és kevésbé ismert tagjai előtt. Ez utóbbiak sokat tettek egy-egy kincs megmentéséért, és a szakemberekhez való eljuttatásukért. A kunok földjén című fejezetben a szerző röviden összefoglalja az etnikum történetét. Kitér eredetükre, vándorlásukra, a magyarokkal való kapcsolatukra, és betelepülésükre. Hatházi a fő hangsúlyt a törzsek elhelyezkedésére helyezi, ezért alakulhatott ki némi hiányérzet politikatörténet egyes eseményeivel kapcsolatban. A szerző a 13. század második felének, és a 14. század eseményeit a későbbi fejezetekben tárgyalja. A betelepülő kunok magukkal hozták a maguk anyagi kultúráját. Ez jól kimutatható a Kiskunhalas térségében eltemetett kun arisztokrácia leleteiben. A következő fejezet — A Kiskunság utolsó pogányai — már átvezeti az olvasót a konkrét sírok, kincsek világába. Itt valójában egy különleges régészeti emlékcsoportról van szó, amelynek jelentőségére már Pálóczi Horváth András is rámutatott. Ezek alapján rekonstruálni lehet a pogány hitvilágot, az egykori kun viseletet és harcászatot. Az ékszerek, ruházati kiegészítők, fegyverek fontos támpontokat szolgáltatnak a kereskedelmi kapcsolatok sokszínűségének bizonyítására. Nem mindegy azonban, hogy a leletek milyen állapotban és milyen körülmények között kerülnek elő. Ezért volt nagy jelentőségű a Csongrád megyei Csengelén feltárt előkelő kun harcos megtalálása, mivel Horváth Ferenc személyében végre egy szakértő régész vezethette az ásatásokat. A Bogárhát nevű lelőhely egyéb meglepetéseket is tartogatott a kutatás számára. A magyar falu lakói valószínűleg a tatáijárás idején hármas árok- és cölöpszerkezetű sövényfalrendszerrel övezték templomukat. A feltárt üszkös romok azonban ennek a védekezési módnak a sikertelenségéről árulkodnak. A csengelei kun előkelő viseletének bemutatásához Hatházi jól használta fel a képi ábrázolásokban rejlő lehetőségeket. A további sírok ismertetése hasonló tematikával történik. A leletek mostoha előkerülési körülményeinek bemutatása után a „feltárás" óta eltelt kutatási eredmények ismertetése következik, közérthető nyelvezettel. A csólyosi kun előkelő sírját helyi napszámosok találták meg, de ebben sajnos sok köszönet nem volt. A munkások valószínűleg a sodronyinggel bántak el a legjobban, az értékes emlék 80 százaléka odaveszett. Ennek kapcsán fájlalhatja az utókor, hogy a ková-