Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Fraesdorff; David: Der Barbarische Norden. Vorstellungen und Fremdheitskategorien bei Rimbert; Thietmar von Merseburg; Adam von Bremen und Helmold von Bosau (Ism.: Halmágyi Miklós) 497

498 TÖRTÉNETI IRODALOM ket összefoglaló адиг/o-fogalom olyan sokáig fennmaradt. A szerző ismerteti Skandinávia és a szláv területek közti kulturális, gazdasági kapcsolatokat is (68-82.). Kirajzolódhat előttünk a korabeli ember fejében élő térkép: Thietmar püspök egy Chemnitz környéki helyre is használja a septentrio kifejezést; Brémai Ádámnál az Elba a szláv területek déli határa, a Balti-tenger nála Jütlandtól nem keletre, hanem északra fekszik; Helmoldnál már megjelenik a maihoz közelebb eső égtájhasználat is (82-111.). Figyelemre méltó, hogy a Brit szigetek nem tartoztak a kor felfogása szerint az Észak területéhez, ellenben Izlandot, Grönlandot, a mesés Winland szigetet azonban Brémai Ádám északhoz, aquilohoz sorolja mint missziós területeket (101-104.). Fraesdorff azt is megmagyarázza, miért nem tagolták az északkeleti, szláv területeket a Kelethez, az orienshez: a korabeli szerzők ugyanis azt szent égtájnak tartották, ezért óyakodtak attól, hogy a pogányok földjét oda sorolják. Inkább nevezték azt is Északnak, hiszen ez a kifejezés a Bibliában is többnyire baljós tartalmú. Amikor az északkeleti népek is kezdtek keresztény hitre térni, őrájuk is alkalmazni kezdték a Kelet, oriens kifejezést (104-113.). A szerző általános képet ad az égtájról való ókori és középkori felfogásokról. Megtudhatjuk, hogy a dél és a kelet pozitív tartalmú, az észak és a nyugat többnyire baljóslatú kifejezésnek számított. A korai középkorban is ilyen értelemben használták az aquilo ('észak') szót, de még nem vonatkoztatták népekre. A 8. század végétől kezdik a vikingekre alkalmazni, 822-től pedig a skandinávokat és szlávokat egyaránt beleértik az aquilo fogalmába (114-129.). Fraesdorff ezen bevezető fejtegetések után kezd bele a címben megjelölt művek részletes vizsgálatába. Arra keres választ, hogy Rimbert, Thietmar, Ádám és Helmold milyen kifejezéseket használ az Észak megjelölésére, és azok milyen töltetűek. Ezekben a fejezetekben röviden ismerteti az egyes szerzők életrajzát is. Rimbert, hamburg-brémai érsek elődjének, Ansgarnak életrajzát írta meg. Művében élesen elkülönül egymástól a keresztény világ és a pogány Észak. Ezért a lehető legnegatívabb kifejezéssel, az aquilo szóval jelöli a pogányok földjét (130-134.). Thietmar merseburgi püspök 1012-től haláláig, 1018-ig írta krónikáját. Amikor a pogány elbai szlávokról ír, az aquilo szóval élve 'északiak'-nak nevezi őket. Thietmar művében azonban értékmentes kifejezés is előfordul az Észak megjelölésére: amikor egy olyan eseményről ír, mely a mai Szászország területén történt, pars septentrionalisnak nevezi a helyet, s amikor a földrajzi értelemben vett északi égtájról ejt szót, az arctos és septentrio kifejezést használja (135-143.). Brémai Ádám 1075/1076 körül írta krónikáját. Az aquilo kifejezést egyrészt az egyházmegye missziós területére használja, de ugyanezt a szót alkalmazza akkor is, amikor az „északi népek vadságá"-ról, és az „északi királyok"-ról ír. Értékminősítés nélkül, földrajzi értelemben 21-szer fordul elő nála az aquilo. Ebben a jelentésben azonban gyakrabban használja a septentrio kifejezést (26-szor). Előfordul nála az az arctos szó is, ami itt nem annyira a pogány vidék megjelölésére, inkább a hideg, távoli tájra vonatkozik. Földrajzi értelemben, értékmentesen gyakran előfordul nála a boreas szó is, ami Thietmarnál még nem kerül elő. Ádám az „Észak"-ot egységes missziós területnek tekinti, de megkülönbözteti az ott élő három nagy népcsoportot: a skandinávokat (populus pyraticus), az Elbán túli szászokat és a szlávokat. A skandináv népeken belül különbséget tesz a dánok, svédek, norvégok között, és ír az izlandiakról és a grönlandiakról is (144-157.) Bosaui Helmold a 12. század második felében írta művét Szlávok krónikája címmel. Elsősorban azokkal a szlávokkal foglakozik műve, akik északkeleten laknak. Ezért figyelemreméltó, hogy a krónikában alig fordul elő olyan kifejezés, mely a csillagászati északra vonatkozik. Az arctos egyáltalán nem fordul elő Helmoldnál, a septentrio csak háromszor, s ezeket a részeket is közvetlenül vagy közvetetten Ádámtól vette át. Helmold főképp az aquilo és boreas kifejezéseket használja, melyek eredetileg az északkeletre vonatkoztak. Fraesdorff megjegyzi, nem dönthető el, hogy tudatos volt-e ez az eljárás Helmoldnál. A pogány Északra az aquilo szóval utal Helmold. A boreas kifejezést akkor használja, amikor semleges értelemben ír arról a területről, amit máshol aquilonak nevez. Helmold is három egységre különíti észak népeit: szlávokra, Elbán túli szászokra és dánokra. A skandináv népek közül csak a dánokat említi. Ha politikai szempontból tárgyal egy népcsoportot, populusként említi őket, vallási, kulturális értelemben a gens kifejezést használja (157-168.). A könyv második felében Fraesdorff azt vizsgálja, melyek azok a szempontok, amelyek alapján az Észak a négy szerző számára idegennek számított. Jerzy Strzelczyk alapján vallási, kulturális, politikai és etnikai idegenséget különböztet meg. Tisztázza, mit jelentett az idegenség