Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Fraesdorff; David: Der Barbarische Norden. Vorstellungen und Fremdheitskategorien bei Rimbert; Thietmar von Merseburg; Adam von Bremen und Helmold von Bosau (Ism.: Halmágyi Miklós) 497

TÖRTÉNETI IRODALOM David Fraesdorff DER BARBARISCHE NORDEN Vorstellungen und Fremdheitskategorien bei Rimbert, Thietmar von Merseburg, Adam von Bremen und Helmold von Bosau. A BARBÁR ÉSZAK Elképzelések északról és az idegenség kategóriái Rimbert, Merseburgi Thietmar, Brémai Adám és Bosaui Helmold müvében. Akademie Verlag, Berlin, 2005. 415 о.) A barbár Észak című könyv eredetileg doktori értekezésnek készült. Szerzője, David Fraesdorff jelenleg a hamburgi egyetem munkatársa. Értekezését 2003/2004-ben fogadták el Hamburgban. Fraesdorff műve könyv formájában 2005-ben jelent meg az Orbis mediaevalis sorozat ötödik köteteként. A sorozat kötetei sokban gazdagíthatják a középkori világképről, gondolkodásmódról való ismereteinket. Fraesdorffnak nem az volt a célja, hogy Észak-Európa történetét megírja. Azt mutatja be, hogy a 9-12. századi krónikások milyennek látták Északot. Megtudhatjuk, hogy a kor Észak-fogalma más volt, mint a mostani. Ma elsősorban Skandináviát tekintjük Északnak, a 9-12. században azonban az Elba és Odera közi szlávokat, sőt a ruszokat is északiaknak tekintették. Tehát olyan területeket is északhoz soroltak, melyeket ma inkább északkeletinek mondanánk. Ez a fajta Észak-felfogás Fraesdorff szerint a 9. század elejére alakult ki, és a 12. századig élt tovább. Ebben az időszakban az „észak" nem egyszerűen földrajzi kifejezés volt, hanem vallási, kulturális fogalom is. A korszak elején pogány vidéket értettek alatta, később már inkább vad, műveletlen területet jelentett. A szerző megismertet minket az Észak-fogalom történetével az antikvitástól kezdve. Megtudhatjuk, hogy a görög és latin szerzők egyaránt kétféle fogalomcsoportot használnak az „észak" jelölésére. Az egyik fogalomcsoportba csillagászati kifejezések tartoznak. Ilyen a görög arktosz, vagyis 'medve'. Latin megfelelője a septemtrio, illetve septentrio (septem triones), ami 'hét cséplő ökör' jelentéssel bír. Mindkét kifejezés az általunk Göncölszekér néven ismert csillagképre utal. A másik fogalomcsoportba tartozó szavak az északi szélre vonatkoznak. Ilyen a görög boreasz, latinul aquilo. Az említett kifejezések közül az arktosz és septemtrio a valódi északot jelölik, a boreasz és az aquilo inkább az északkeletet (38-39). A csillagászati északot jelölő kifejezések az antik forrásokban semleges tartalmúak. Az 'északi szél' jelentésű kifejezések azonban negatív töltésűek, mert az északi szél sötét felhőket, hideget és vihart hoz. A Bibliában többnyire negatív jelentésben tűnik föl az észak. Ezeken a helyeken a Vulgata az aquilo kifejezést használja. A Bibliát olvasó középkori ember számára tehát az aquilo eleve negatív tartalmú kifejezésnek számított (40-43.). Fraesdorff ismerteti az Északról való földrajzi felfogások történetét. Bemutatja, mit tudtak az északi tájról az antik szerzők (46-53.). ír a 8. századi Germania-fogalomról, mely a későbbi Észak-fogalom előképének tekinthető. Germánián akkor a Rajnától keletre eső területet, Európa északi, északkeleti részét értették, ahol pogányok éltek. Amikor Nagy Károly idején a frank birodalom határa kitolódott az Elbáig, a skandináv és szláv területeket még nem tekintették együvé tartozónak. A változás 822-től követhető nyomon. Ebo, reimsi érsek ekkor kapott megbízást Jámbor Lajos császártól, majd 823-ban I. Paszkál pápától az északi népek megtérítésére. Későbbi források már a dánok, svédek és szlávok megtérítésére szólítanak fel. I. Paszkál bullája után, a hittérítés kezdeteitől egységes Északról beszélhetünk, mely a skandináv és szláv területeket is magában foglalja (53-68.). Fraesdorff rámutat arra, hogy a frank birodalom határai egyúttal a kereszténység határait is jelentették. A birodalom felbomlása után tovább élt az összetartozás tudata. Az Elbán túli területet már pogánynak, idegennek érezték. Ez is magyarázhatja, hogy a skandináv és szláv területe-