Századok – 2006

FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483

496 RUSZOLY JÓZSEF közülük Eike von Repgow általi kiemelésüket pedig egyenesen „az igazság meghamisításának tartja, mégpedig rendi érdekből". A 15. században tűntek el a forrásokból.14 A lovag és a lovagi rend. Közreadóink a man van ridderes art kifejezést a több helyütt is a kerekítő Ruth Schmidt-Wiegand nyomdokain (ein Mann von ritterlichem Stand, Ssp. Ldr. I. 20. 2., II. 27. 2., II. 21. 1.) rendre a 'lovagi rendbe tartozó'-ként fordítják, pedig ekkor még csupán 'lovagi módon élő férfíü'-ról lehet szó. A lovagi rend (Ritterstand) majd csak ezután, a 14—15. században alakult ki a tartományokban; a 16. századtól pedig birodalmi szinten (Reichsritterschaft), igaz ez utóbbi birodalmi gyűlési képviselet nélkül. ítélet és „fellebbezés". Az egykori szász bírák — a bírótársaik indítványára — nem „hozták", hanem mintegy „megtalálták" az ítéletet (vinden to ordel rechte, Urteilfíndung, Rechtsfindung, például: Ssp. Ldr. II. 18. 1.). Ősi germán szokásjog szerint az a fél, aki jogellenesnek tartotta a valamely bírótárs általjavasolt ítéletet, eleve megtámadhatta azt. A jogszerű igazságot bírósági párbajjal „találták meg". A Karoling-korban a felek már egy magasabb fórum elé vihették az ügyet. A középkorban — írja Hermann Conrad, az utolsó klasszikus germanista jogtörténész — a még el nem fogadott és ki nem hirdetett ítélet elleni eme tiltakozás, amennyiben elnyerte egy magasabb fórumhoz való folyamodás {Berufung) jellegét, a megtámadó (Schelter) és az általa megtámadott ítéletjavasló (Gescholten) közötti jogvita ott folytatódott. A felsőbb fórum ítélete az alsót kötötte. E jogintézmény még nem fellebbezés ugyan — az világi téren a városi jogban alakult ki —, ám kétségtelen, hogy közelít hozzá.1

5

A fordításban egy helyütt mégis minden további árnyalás nélkül 'fellebbezés' lett belőle, ami bizony félrevezetheti az olvasót. (Seilt men en orde Ssp. Ldr. II. 12. 4.). Másutt ugyanakkor — helyesen — a seilt a 'vitatjá'-ra helyesbül (Ssp. Ldr. III. 69. 3.).16 Mindezen fordítási nehézségekből folyó hibák vagy inkább egyszerűsítések a mű és a bele fektetett munka értékét lényegesen aligha csökkenthetik. A nagyon is vitatott ingatlanbirtoklás körébe eső elvétések mégis félreértésekre vezethetnek. 5. A szép kivitelű könyvet gazdag apparátus — rövidítésjegyzék, tárgy- és névmutatók, a Sachsenspiegel-ben előforduló nemesi családok jegyzéke — teszi teljessé (329-364.). A képes változatból közölt lapok kifejezők. A közreadók — munkatársaikkal: a kisérő tanulmányokat fordító B. Csilics Évával, valamint Balogh Elemér, Bassola Péter, Draskóczy István, Heinz Holzhauer (Münster), Tringli István lektorokkal egyetemben — nagy hasznot hajtottak nem csupán a hazai jogtörténet-írásnak, hanem a középkorral foglalkozó más tudományágak művelőinek, olvasóinak is. 14

Gabriele von Olberg: Schöffenbarfreie. In: HRG IV 1469-1474. 15 Vö. Hermann Conrad: Deutsche Rechtsgeschichte I. Kaisruhe2 1962. 28., 148., 387-388. 16

E néhány jobbító észrevételem szélesebb szakirodalmi hátterére 1. még a közreadó által is használt tansegédletekben hivatkozottakat: Ruszoly J.\ Európa jogtörténete i. m. és Ruszoly József : Európa alkotmánytörténete. Előadások és tanulmányok középkori és újkori intézményekről. Bp. 2005.