Századok – 2006

FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483

A MAGYAR SACHSENSPIEGEL-HEZ 495 Az ősi germán gyökerű bírói közgyűlés részint rendes időszakos alakjában (echtes ding, echt dink Ssp. Ldr. I. 21. 2., I. 22., I. 52. 1.), részint az ott tevékenykedő bírákról — grófról, soltészról, „faluközösségi bíróról", helynökről (nem helytartó!) elnevezve (graven ding, Grafending: Ssp. Ldr. 22.; des scultteien dinges, Schulteißding: Ssp. Ldr. I. 2. 3.; gograven ding, Gaugrafen Ding: Ssp. Ldr. I. 2. 4.; vogetdinge, Vogtding) fordul elő. A fordításban rendre olvasható egyszerű 'bíróság' kifejezés elszürkíti, mi több: elfedi eredeti, társasbíráskodási, sőt bírói közgyűlési mivoltát. A 'bírósági tárgyalás'-ként való értelmezés (Ssp. Ldr. II. 6. 3, II. 13.8., II. 24.1.) pedig igencsak eltávolít eredeti és valóságos jelentésétől. Az faluközösségi bíró, a gograve (Gogrefe) is közgyűlésében mint alacsonybíráskodási (causae minores) fórum járt el. A faluközösség ez esetben falvak közösségét, közösségeit (dorpschaften) jelentette; ez 20-40, átlagosan 4-6, összességében tehát 100-250 parasztudvart fogott össze.13 Schöffenbarfeie. A gróf és a soltész közvetlen bírótársai az „esküdtek" (mint az érthetőség okából hívni szoktuk őket), szerencsésebb magyarítással 'ülnökök': scepene (Schöffen, pl. Ssp. Ldr. III. 81. 1.), akik 'ülnökszék'-kel (scepenenstul Ssp. Ldr. Ш. 26.) bírtak. E tisztségre csakis meghatározott vagyoni állású, ülnökképes szabad emberek [scepenbare lüde, scepenbare, scepenbare (vri) man] voltak a gróftól kinevezehetők (Ssp. Ldr. I. 3. 2., I. 6. 2., I. 51. 4., II. 3. 2., III. 19., III. 26., III. 81. 1.). Fordítónk rendre 'nemesek'-nek titulálja őket, ám ez inkább csak olyan terminus technicus, amely elfedi valódi kivoltukat. Körülbelül úgy, mint a millenniumi Magyar Törvénytár-béli fordításban a „serviens"-eknek nemesekké való — idő előtti — előléptetése. „Amikor egy grófságban — olvasni a helyzetüket is megvilágító fordítást — kihalnak az ülnökök, akkor a király a jog erejével felszabadíthat birodalmi miniszteriálisokat, és ülnökké teheti őket ott azért, hogy az emberek igazukhoz jussanak, és hogy királyi bírósági hatalom alatt lehessen bíráskodni. A birodalmi javakból annyi ingatlant kell részükre juttatnia, hogy ennek birtokában ülnökök lehessenek, mindegyiküknek három telek nagyságút vagy többet. A földet a király a grófság földterületéből veheti ki, bárhol is vált az a gróf számára szabaddá azáltal, hegy a [korábbi] ülnökök ingatlana a grófságban elhalálozásuk révén felszabadult" (Ssp. Ldr. III. 81. 1.). Ügy vélem — kapcsolódva a német tudományosság eredményeihez — leginkább 'ülnökképes szabadok'-nak (Scöffenbarfreie), esetleg 'ülnökképes nemesek'-nek lehetne megnevezésüket magyarítani. Olberg éppen a Sachsenspiegelből vonja le a következtetést: „A bírói közgyűlésen megjelenésre kötelezettek (Dingplichtige) között azt az egyetlen csoportot alkotják, amely hadipajzsképes (heerschildfähig, azaz a hűbéri hierarchiába tartozó). Ezen túlmenően szabad, örökölhető tulajdonnal [Eigen: például Ssp. Ldr. I. 51. 4., III. 29. 1.] bírnak." A királyi bíróság előtti jogállásukban megelőzték a birodalmi miniszteriálisokat (rikes denstman Ssp. Ldr. III. 19.). Helyzetük rendkívül vitatott. Otto von Zallinger (1887) szerint túlnyomó részben mégis miniszteriálisok voltak, 13 Götz Landwehr: Go. In: HRG I. 1722-1726.