Századok – 2006

FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483

A MAGYAR SACHSENSPIEGEL-HEZ 491 vábbra is megmaradt. Ez fiúknál a gazdasági kiválással (separatio ab oeconomia paterna) szűnt meg. Lányoknál az „önjogúság" elérése 12 évesen a házasságra való alkalmasságot jelentette. Az apai mundium a házasságkötéssel ért véget (Heirat macht mündig). Ez azonban nem járt egyszersmind cselekvőképességgel, hiszen az asszony — Munt-házasságban — férjének „védelme" (gyámsága) alá került. A teljesjogúság általában cselekvőképességhez vezetett; mellette helytől és időtől függően más korhatárok is érvényesültek, például a harcképesség, ülnökképesség, különösen pedig a büntető- és magánjogi vétőképesség körében. Nem szerencsés, hogy jelen Sachsenspiegel-fordítás rendre a mai nyelvünkben is használatos egyszerű kifejezésekkel él: kiskorúság és nagykorúság; az előbbit a „nem érték el a korukat" (binnen eren jaren sin\ nicht zu ihren Jahren geworden sind Ssp. Ldr. I. 23. 1.); „a gyermek évein belül van" (Kint f...] binnen sinen jaren Ldr. II. 65. 1.) helyett, az utóbbit pedig az „eljutott éveihez", „éretté vált" (sint hi to seinen jaren-, zu seinen Jahren gekommen Ssp. Ldr. I. 2. 1.; Kint sine jartale Ssp. Ldr. II. 58. 3.) áttételére. „Napjainak elérése előtt és ezek betöltése után is lehet gyámja a férfinak, ha szüksége van rá, de le is mondhat róla, ha úgy akarja. Aki panaszt tesz a bíróságon, de nincs kéznél a gyámja, az hozza magával a panasza miatt kitűzött, következő bírósági napon. Huszonegy éves korában a férfi eléri napjait." Ez utóbbi mondat: Over en unde twintich jar to is de man to sinen dagen kommen (Ssp. Ldr. I. 42. 1.). Kétszer „érné el napjait"? Igen. Amint azt a német szerzők — köztük Hermann Conrad — értelmezik: az általános, ám e jogkönyvben sehol sem nevesített szász teljeskorúság — a 12. év — mellé itt jelenik meg a 21. év mint a teljeskorúság kivételes esete (vö. 141. p., 143. sz. jegyz.). Mindkét időpontban a „napjait elérte" kifejezést olvasni. A tulajdon és birtoklás. „Külön gondot okozott — olvashatjuk a Bevezetőben — mások mellett az Eigen, Eigentum szavak magyar visszaadása, mert a középkorban a mai tulajdon szavunknak megfelelő szó és fogalom nem létezett. A birtok szó egyedüli használata pedig sematikussá, szürkévé tette volna a fordítást [!]. A változatosságot a jószág, vagyon, javak szavak beemelésével próbáltuk megteremteni" (41.). Magam a szövegben mégis leginkább az ingatlan, a tulajdon meg a birtok szavakat találom. Sajnos, igen gyakran elvétett összefüggésekben. Egy bizonyos: ha valaki a még szinte teljesen germán alapú, „csak" a hűbériség által „színezett" vagyonjog alapintézményeit keresi a Sachsenspiegelben, akkor jó, ha elfelejti mindazt, amit római jogból tanult a szinte korlátlan tulajdonról (dominium, proprietas) és a nem csupán hozzá kapcsolódó birtokról (possessio), melynek dogmatikáját éppen ez időben munkálták ki és tanították - az egyetemeken. Szinte hallom kedves egykori romanista professzorom, Pólay Elemér szavait: a rómaiak nem voltak elméleti emberek. Elméleti rendszert jogukra a középkori professzorok — a glosszátorok és különösen a posztglosszátorok (kommentátorok) — munkáltak ki! A hűbéri tulajdonformákra is (dominium directum, dominium utile), ám ennek Eike von Repgow korában még híre-hamva sem volt! A tulajdon megnevezése német jogterületeken földbirtokra vonatkoztatva a 13. századtól jelenik meg mind német alakban (eyan, eigen, eigendum, aigen-