Századok – 2006

FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483

A MAGYAR SACHSENSPIEGEL-HEZ 489 E „maivá tétel" viszont jócskán „kerekíti" is a mondatokat, sőt a kifejezéseket is; az eredetivel együtt olvasva kétségtelenül a jogtörténészek dolgát is egyszerűsíti. A szerző Szász tükör és a szepességjoga c. tanulmányában (43-81.) a hazai „recepció" fő territóriumát mutatja be. A Szepesség történetének rövid összefoglalásában a középkori Magyarországra való német bevándorlás főbb mozzanatait is vázolja; utal az erdélyi szászok territóriumának (Königsboden) a jogállására is, s rámutat: a budai jogban inkább a Svábtükör hatott, amely Kassán, sőt Erdélyben is terjedt. Az Altberger-féle kódex nagyszebeni változatát Lindner Gusztáv kolozsvári közjogász professzor tette közzé (1885); munkáját utóbb Kari August Eckhardt reprintben is kiadta (1973). A Szepességbe érkező német vendégek (simplicis homines, 1271) települései közül 24 — központjukban Lőcsével (civitas provinciáé capitalis) — 1344-ben szövetségre lépett; e területen szövegezték meg jogkönyvüket, a Zipser Willkürt (1370 к.), melynek lipo Tapani Piirainen 16 kéziratát tárt föl. (Vö. újabban: P Szabó Béla: A szepesi jog forrásai. Jogtörténeti tanulmányok VIII. Szerk. Béli Gábor, Kajtár István, Szekeres Róbert. Pécs, 2005. 443-463.) Még a 19. század első felében is használták. Szerzőnk főbb elemeit intézményei tömör taglalásában — közjog, tulajdonjog, kötelmi jog, büntetőjog, ipari és kereskedelmi szabályok — mutatja be. Kiemelendő, hogy „saját" vezetőjük a települések 24 bírója, egyszersmind az ő bírótársai által választott, Lőcsén székelő Landgraf volt; tőle a Szepesvárott székelő szepesi ispánhoz (Burggraf) lehetett fellebbezni. A Sachsenspiegel hatása főként magánjogi intézményekben mutatható ki, ám — különösen az alapvető tulajdon- és öröklési jogban — az eltérések jelentősebbek. Számos hasonló szellemiségű passzust lehet föllelni a kötelmi jog, a törvénykezés, a büntetőjog terén; az ipari és kereskedelmi szabályok viszont teljesen újak a Zipser Willkürben, hiszen a Sachsenspiegel — a várost is alig említve — hasonló rendelkezéseket nélkülözött. A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek c. tanulmánynak — ismétlései mellett is — helye lehet e forráskiadványban. Szó esik benne az e tekintetben ugyancsak Budához kapcsolódó Szegedről meg Debrecenről is. „A sokszor — summázza eredményeit — a tárnoki jog közvetítésével elterjedt budai jog [...] a középkori városi jognak az egységesítésében nagy szerepet játszott. E jog nemcsak a királyi városokban és azok német ajkú lakossága körében terjedt el, hanem leszivárgott a földesúri városokba, sőt a mezővárosok lakosságának körébe, függetlenül azok nemzetiségi hovatartozásától" (81.). Ez utóbbi két tanulmány német kivonatban is olvasható (Der Sachsenspiegel und das Recht der Zips. 83-90.; Das Ofner Stadtrecht und die Rechtsbücher von Ungarn. 91-101.). A külföld, elsősorban a német nyelvű tudományosság számára tett eme gesztus követendő. Mivel nem pusztán rezümé, kár, hogy a címlapon nincs rá utalás. A könyv lényege mégis a magyar Sachsenspiegel. Híven az eredetihez a fordításban is Előszóra {Vorreden, 105-115.), a három könyvből álló Tartományi jogra (Landrecht [Ldr.], 116-254.) és Hűbérjogra (Lehrecht [Lhr.], 255-328.) tagolódik. Ezeknek a fentieken túlmenő, mégoly vázlatos bemutatása hiá-