Századok – 2006

FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483

488 RUSZOLY JÓZSEF 3. Blazovich László magvas Bevezetőjében tíz kérdéskört érint. Bemutatja a 13. századi német társadalmat s fölvázolja Eike von Repgow életútját; erről már szóltam. Peter Johannek kutatásai szerint: az „anhalti herceg környezetéhez tartozott. A fennmaradt oklevelek mindenesetre Anhalti Henrik gróf, Meißeni Detre őrgróf és Thüringiai Lajos tartományi gróf, Árpádházi Szent Erzsébet férje környezetébe vezetnek" (8.). A mű keletkezését illetően megírja: „1221-23-ban készült a latin szöveg, 1224 és 1226 között annak német fordítása" [...]. Egy korábban, még Repgow munkája előtt készült latin nyelvű ősszöveg meglétét sem zárhatjuk ki" (13.). Eike von Repgow a korabeli osztfáliai szász tájnyelvet használta. A műnek számos — köztük több képes, sőt glosszált — változata maradt fönn. A 15. század elején készült Vulgata 1474-től — a Bázelben megjelent első nyomtatott kiadás óta — megjelent valamennyi Sachsenspiegel kizárólagos forrása lett. A szerző a jogkönyv szerkezetének és néhány tartalmi kérdésének a bemutatása után megkísérli röviden — mondhatni dióhéjban — összefoglalni a főbb jogintézményeket. így különösen a „tulajdon- család és öröklési jog" (18— 22.), a „falu és a benne élő emberek" (22-26.), a „bírósági eljárás" (26-28.), a „büntetőjog" (28-30.) és a „hűbérjog" (30-36.) kérdéseit. Középkori német jogtörténetet ez a Sachsenspiegel nyomán, valamelyes szakirodalmi hivatkozással; annyival, amennyi a Bevezetőbe egyáltalán beilleszthető. Alapjában véve szerencsés összefoglalás, több vitatható megközelítéssel vagy megállapítással. Vitatásuk túlnőne írásom keretein; magához a Sachsenspiegel-íordításhoz% fűzött néhány intézménytörténeti megjegyzésben alább még visszatérek hozzá. A mű elterjedését és hatását illetően a szerző — egyebek mellett — sorra veszi a fentebb már érintett „tükrök"-et, s kiemeli az 1257 és 1261 között keletkezett magdeburgi városi Weichbildet, mint amely — „utódaival együtt" — a Sachsensipegel számos passzusának közvetítője lett; többek között — Krakkóból leágazva — Magyarország (Késmárk, Zsolna és a Szepesség) irányába is. Németországnak a befolyása alatt lévő területein a „szász jogsziget" alapjaként ellenállt a ius commune — benne a római jog — 1495-ben elkezdődött általános recepciójának {gemeines Recht). A 18-19. századi nagy kodifikációkig élő jog maradt. „ Ma pedig mint a régiség nagy alkotása olyan történeti forrás lett, melyből történészek, jogtörténészek, irodalmárok, nyelvészek és néprajztudósok alapvető ismereteket nyerhetnek" (39.). A magyarra fordítás alapjául a Karl August Echkardt által a Monumenta Germaniae Historicaban közreadott modern kritikai kiadások (Sachsenspiegel. Landrecht, 1973.; Sachsenspiegel. Lehnrecht,2 1989.) szolgáltak. Segítette a fordítást az a szélesebb német olvasóközönség számára közreadott könyv is, amely Ruth Schmidt-Wiegand és Clausdieter Schott tollából — utóbbi a közrebocsátó is — mai irodalmi német nyelvre „tette át" a csak szakemberek által értelmezhető szöveget (Eike von Repgow: Der Sachsenspiegel. Manesse Verlag, Zürich,3 1984.).