Századok – 2006
FIGYELŐ - Ruszoly József: A magyar Sachsenspiegel-hez 483
Ruszoly József A MAGYAR SACHSENSPIEGEL-HEZ1 l. A Sachsenspiegel a leghíresebb német jogforrások egyike. Kiadásai és irodalma könyvtárra menőek, különösen, ha számításba vesszük: jószerivel minden közép-, sőt koraújkori német jogtörténettel foglalkozó szerző több-kevesebb hivatkozást tesz rá. Mutatis mutandis Werbőczy István Tripartitumával rokoníthatnánk, ámbár annak modern jogtörténeti irodalma meg sem közelíti a Sachsenspiegelet. Az egyetemes (európai) alkotmány- és jogtörténet régebbi és újabb honi földolgozásai — többnyire tankönyvek — mind jogforrásként, mind intézményeiben (például: hadipajzs-rendszer [Heerschildordnung]) kikerülhetetlenül érintik ugyan, mélyebb ismereteket azonban általában nem nyújtanak róla. A szerkesztők-szerzők többnyire sokat akarnak markolni, ám — keveset fognak. A jogtanuló ifjúság pedig—jó esetben egy sikeres vizsga erejéig— némi, sajnálatosan gyorsan elfelejthető, lexikális ismeretekkel „gazdagszik". Ily körülmények közepett eleve dicsérőleg ismerem el Blazovich László és Schmidt József elhatározását, hogy Buda város jogkönyve (2001) nyomán — éppen az Ofner Stadtrechtben is megjelenő, a magdeburgi városi jog által közvetített szász elemekre figyelemmel —, a Sachsenspiegel magyar közreadására is vállalkoztak. A munkamegosztás maradt: a germanista és történelemtanár Schmidt József fordította a forrást s készítette a tárgymutatót, a középkorász történész s jogtörténész Blazovich László bevezető tanulmányokat írt és — német szerzők eredményeit is fölhasználva — tekintélyes számú (1097) jegyzettel látta el e német jogforrás magyar szövegét. E Sachsenspiegel-fordítás helyét kijelölendő, ha mogyoróhéjban is, föl kell vázolnom a mű jogtörténeti környezetét. Bár sokan — különösen a római jogászok — más véleményen vannak, kiinduló pontom: a középkori, egyetemeken tanított európai ius commune — a római jog és a kánonjog — minden elméleti és — az utóbbi esetében — gyakorlati jelentősége mellett a mindennapos jogéletben — országonkénti eltéréssel — elsődleges szerepe a hazai jognak (ius patrium) volt. Ez pedig általában és döntően szokásjogi jellegű volt; az alkotott jog (törvény, privilégium) jelentősége, ha nőttön nőtt is, egyelőre másodlagos maradt. A 13. században: a Jog századában", amikor magánmunkálatokként 1 Eike von Repgow. A Szász tükör. Közreadja Blazovich László, Schmidt József. Pólay Elemér Alapítvány, Csongrád Megyei Levéltár, Szeged 2005. (A Pólay Elemér Alapítvány Könyvtára 5.) Szerk. Balpgh Elemér.
