Századok – 2006

FIGYELŐ - Blazovich László: Széljegyzetek a Szász tükör magyar fordításához 477

SZÉLJEGYZETEK A SZÁSZ TÜKÖR MAGYAR FORDÍTÁSÁHOZ 481 fordítottuk őket, a jegyzetben pedig jelöltük, hogy tulajdonképpen miniszteriális jogállású szolgálattevők. A nemesség alatt elhelyezkedő tarka sokaságban a szabadok foglalták el a fő helyet. Közülük a tehetősebbek csoportjába a Biergelden, Pflegehaften, illetve Abgabenpflichtiger, azaz szabad adófizetésre kötelezettek, tehát a katonai szolgálatot állandó adóval megváltók tartoztak. Ok voltak egy-egy falu lakói közül a legtekintélyesebbek. A soltész mellett láttak el ülnöki feladatot, közülük választották a bírósági közeget vagy törvényszolgát. Rétegüket 'szolgáltatásra kötelezettek'-ként fordítottuk, és jegyzetben fejtettük ki jogállásuk jellemzőit. A magyar történelemből ismertek a szabad jogállásúak. Kevés adattal rendelkezünk róluk, tagozódásuk nem ismeretes. A magyarországi kunok között időben később ugyancsak találtunk olyan szabadokat, akik katonai szolgálataikat pénzben, adóval váltották meg. A szabadok alsó rétege a Landsassen, az illető tartományban saját földbirtokkal nem rendelkező szabadok, akik idegen földet művelnek. Nem földhöz kötöttek. A faluközösségi bíró és az esperes bíróságán ülnökök. A személyi függésben élő jobbágyok és szolgák, ha uruk e függésből kiemelte őket, az ő jogállásukat kapták meg. A fordításban földbirtok nélküli 'szabad'-ként vagy 'paraszt'-ként szerepelnek, talán szabad bérlőként is felfoghatók, jogállásuk a magyar telkes jobbágyakéhoz hasonlítható, akik személyi szabadsággal rendelkeztek, és kötelezettségeik teljesítése után szabadon távozhattak a földjükről. A fordításban azonban mégsem lett volna helyes, ha ,jobbágy" névvel illettük volna őket. A szabadok és a szabadsággal nem rendekezők között a Tükör merev határvonalat nem húzott. Az utóbbi réteg élén a Latén, másképpen Hörigen, azaz a félszabad jobbágyok csoportja állt, akik személyi függésben is voltak uruktól, és csak az ő engedélyével távozhattak szolgálatából. Repgow e réteg kialakulását a szász honfoglalás idejére vezeti vissza, amikor az őslakos türingiai parasztokat helyben hagyták, ám földjeiken személyükben függő bérlő paraszti állapotba helyezték őket. E réteget a Höriger hagyományos magyar nevével 'jobbágy'-nak fordítottuk. Az alávetettek közé tartoznak az Eigenmann és Leibeigene névvel illetett személyükben kötött jobbágyok, akiket adtak-vettek, ajándékoztak a földdel együtt, amelyen éltek, vagy anélkül. Ok a földesuraik aliódiumát művelték. Helyzetük hasonlított az antikvitás rabszolgáiéhoz, azonban mégsem voltak azok, mert önállóan dolgoztak és laktak, ám gyemekeik is szolgák, személyileg függő jobbágyok maradtak. Ókét 'jobbágyok'-ként fordítottuk, jegyzetben világítva meg jogállásukat. Talán szerencsésebb lett volna a „szolga" elnevezés, amint Draskóczy István javasolta, ám ezt is lábjegyzetelnünk kellett volna. Már az ókorban léteztek a napszámosok (Dagewerchte, Tagelöhner), akik a Szász tükörben is megjelennek. Eredetüket a szerző a vagyonukat eltékozolt türingiai félszabad jobbágyokra vezeti vissza. Elnevezésük fordítási problémával nem járt. A Dienstleute, Dienstmannen, azaz az úr famíliájához tartozó szolgák csoportja három részre tagolódott. Felső rétegükről, a miniszteriálisokról szóltunk, középső rétegük a félszabad jobbágyok helyzetének megfelelő állapotban élt, a harmadik pedig (Knechte, Mägde) a földesúr családjának közvetlen szolgálatában állt. Az utóbbiak magyar megnevezése nem jelentett gondot. Egyéb-