Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 41 mális kapcsolattal és nagyobb befolyással rendelkeztek. Befolyásolási képességüket növelte az is, hogy több pozíciót birtokoltak a városban működő nagy részvénytársaságokban is. A legnagyobb adófizetőknek tehát nem feltétlenül kellett a közgyűléseken megjelenniük ahhoz, hogy érdekeiket érvényesítsék. A közgyűlések arculatát az első világháború végéig a döntően választás útján bekerült iparosok és gazdák, valamint a városi tisztviselők és az értelmiségiek határozták meg. A két háború között már egyre inkább az intelligencia túlsúlya érvényesült. A képviselőtestületben elfoglalt arányukhoz képest a közgyűléseken ténylegesen megjelentek között a tisztviselők szerepeltek a legnagyobb számban, különösen az 1940-es években, amikor a városatyáknak a 22-23%-át, míg a közgyűlésen megjelenteknek átlagosan jóval több mint a harmadát adták. Természetesen a városi tisztviselők voltak a legaktívabbak: a résztvevők legkevesebb egyötöde, az 1930-1940-es években az egynegyede mindvégig közülük került ki.5 4 Szorgalmasan látogatták az üléseket az iparosok is, főleg az első világháború előtti időszakban, aminek eredményeként 1918-ig a közgyűléseken évi átlagban a képviselőtestülethez képest sokszor 6-7%-kal felülreprezentáltak voltak. (Az 1920-as évektől kezdődően részvételük az átlagnak felelt meg.) A testületi arányaiknak nagyjából megfelelően képviseltették magukat a közgyűléseken a házbirtokosok, magánzók valamint a földbirtokosok is. A nyíregyházi várostörténeti irodalomban uralkodó vélekedés szerint a tirpák gazdák a 19. század második felében teljesen elfordultak a várostól, visszahúzódtak a tanyákra, és nem foglalkoztak a város ügyeivel: „Szavuk — még ha egyikük-másikuk fel is került a virilisek listájára, vagy városi képviselővé választották — nemigen volt. Meg sem jelentek a közgyűléseken."5 5 A közgyűlési jegyzőkönyvek nem mutatják ennyire passzívnak a gazdaképviselőket, hiszen átlagos gyakorisággal jelentek meg a közgyűléseken, sőt részvételi kedvük időközben még növekedett is.5 6 A gazdáknál sokkal passzívabbnak mutatkoztak a kereskedők, akik csak a század legelején mutattak valamelyes aktivitást, azt követően inkább a közömbösség jellemezte őket, ami összefüggött azzal, hogy döntő többségük virilisként került az elitbe. A vizsgált korszak egészében az eliten belüli létszámukhoz képest nagyfokú passzivitás jellemezte az értelmiséget is. Különösen igaz ez a két világháború közötti időszakra: 1940-ben például a képviselők 36%-a volt értelmiségi, a közgyűléseken megjelenteknek azonban alig több mint egyötödét tették ki. Leginkább az ügyvédek passzivitása szembeötlő, hiszen az elit számszerűleg meghatározó részét alkották, ám — nem függetlenül többségük virilis voltától — a tanácskozásokon az 1920-1930-as éveket leszámítva szinte észrevétlenek maradtak. 54 Hasonló jelenség figyelhető meg Szombathelyen is, ahol az 1930-as évek második felében és az 1940-es években a közgyűléseken megjelent tisztviselők száma megközelítette, sőt sokszor meg is haladta a képviselők számát. L. Horváth Ferenc: Szombathely város képviselő testülete és bizottságai 1860-1944. In: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerk. Bónis György, Degré Alajos. Budapest, Közgazdasági és Jogi, 1971. 347. 55 Takács Péter: A polgárosodás útján 1848-1918. In: Nyíregyháza története. I. m. 137. 56 Egy 1914-es tudósítás is úgy látta, hogy a gazdák alig hiányoznak egy-egy ülésről. Szabolcsi Hírlap, 1914. jún. 13. 5.
