Századok – 2006

FIGYELŐ - Blazovich László: Széljegyzetek a Szász tükör magyar fordításához 477

480 BLAZOVICH LÁSZLÓ A magyar bíróságokon — bár kevés adatunk van rá — hasonlóképpen folyt a törvénykezés, azonban nem tudunk például arról, hogy a tárgyaláson résztvevők közül bárki felléphetett volna az ítéletre vonatkozó javaslatával. A társas bíróságokon a bíró és a bírótársak együtt hozták meg az ítéletet. Feltehetően az utóbbiak javasolták, „találták meg" a bíró számára az illető fennforgó perben a helyes ítéletet. Mivel úgy véljük, a bírótárs — bár közel áll az ítélet találó fogalmához — mégsem felelt annak meg teljesen, maradtunk az 'ítélet találó' és az 'ítéletet találni' fordítási változatnál. Ugyanakkor jegyzetben (Hűbérjog 272. sz.) magyaráztuk a fogalmát, valamint a bevezetőben szintén kitértünk rá. Éppen a Szász tükör perjogról szóló artikulusai vetik fel, hogy újra kéne gondolni a kora középkori magyar bíróságokon a bíró és a bírótársak által végzett munkát. Vajon volt-e olyan szigorú elhatárolódás a bíró és a bírótársak feladata között, mint amelyet a Szász tükörből kiolvashatunk. A Szász tükör, mint ismeretes, olyan korszakban született, amelyben jelentős társadalomszerkezeti mozgások játszódtak le. Eike von Repgow művében — a mai kutató szerencséjére — a társadalomnak egy a saját idejénél korábbi állapotát rögzítette. E tarka képben megjelenő csoportok magyar nyelvi elnevezését nem bizonyult egyszerűnek megtalálni. Továbbá, ha egy réteg nevét illetően sikerült dűlőre jutni, a terminus technicus használatát a szövegen következetesen végig kellett vinni. A nemesség alatt álló rétegek piramisában a csúcson a miniszteriálisok álltak, akkor is, ha a frank korban még mint személyileg kötött állapotú szolgák, uraik háza népe közé tartoztak. Kezdetben a királyi szolgák (majoros, fővadász, lovász stb., valamint a katonák) utóbb a nagybirtokosok háza népének elöljárói és katonái is kiemelkedtek szolgai állapotukból, és a nemesek sorába léptek mint miniszteriálisok. E réteg középső és alsó csoportjait képezték. A német szövegben denstman, denstludi (Dienstleute) néven jelennek meg. Kari August Eckhardt mérvadó Übertragung-ja (Sachsenspiegel. Landrecht in hochdeutscher Übertragung. Hannover 1967.) következetesen a miniszteriálisok fordulatot használja elnevezésükre. A miniszteriálisok társadalmi rétege hasonló állapotú emberekből állt, mint a magyar királyi szervienseké (servientes regis) és a várjobbágyoké. Az előbbiek a nemesség sorába emelkedtek az utóbbiak tisztjeivel együtt, és maguknak a várjobbágyoknak egy része szintén a nemesség sorába lépett, mások jobbágysorba jutottak. Mégsem választottuk a magyar elnevezések egyikét sem e kiemelkedő szolgarétegre, harmadik lektorunk, Draskóczy István tanácsára következetesen a miniszteriális fordulatot alkalmaztuk. Az általános hűbérjog mellett különösek is léteztek, mint például a várhűbér, amely esetben a vazallus urától egy várat kapott hűbérbe. (A hűbérnek ez a formája Magyarországon nem volt ismeretes.) A várhűbéres a várba saját szolgáit helyezte el, akiknek kötelességei közé tartozott, hogy a várban lakjanak, és azt védjék, amit az eredeti szöveg a borchsate szóval, a Ruth Schmidt Wiegand, Klausdieter Schott féle Übertragung a Burgsassenpficht-tél fejez ki. Ezen Burgmannokat mégsem nevezhetjük magyar nyelven „váijobbágyok"-nak, ugyanis e fogalom egy társadalmi réteg neve a korabeli magyar viszonyok között. 'Várhűbéres'-ként