Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
40 TAKÁCS TIBOR domásul Murányi László városatyának, a Néptanács elnökének szavait, majd az ülés Vietórisz József képviselő javaslatára a Himnusz eléneklésével ért véget.4 8 Mivel azt a közgyűlést kizárólag azért hívták össze, hogy kinyilvánítsa a város csatlakozását az új rendszerhez, ezzel gyakorlatilag ugyanolyan szimbolikus jelentősége volt, mint az ünnepi és díszközgyűléseknek. Hasonló szimbolikus aktusokat hozott a november 16-i testületi ülés is, amelyen többek között üdvözölték Murányi Lászlót kormánybiztos-főispáni kinevezése alkalmából, illetve Imre János képviselő indítványára határozatot hoztak Ferenc József arcképének a tanácsteremből való eltávolításáról és a városi múzeumban való elhelyezéséről. Ezen a közgyűlésen már csak feleannyian vettek részt, mint két héttel korábban, ami talán azzal magyarázható, hogy a tárgysorozatban szerepelt a Nemzeti Tanács felhívása a köztársasági államforma támogatására.4 9 Ez a változás feltehetőleg nem találkozott olyan általános lelkesedéssel, mint a függetlenség, ám mivel a közhangulat efelé hajlott, az egyet nem értő városatyák jobb híján távol maradtak az üléstől. Egy-egy képviselő 1924-ig átlagban a testületi ülések 25-30%-án, az 1930-1940-es években a kétötödén vett részt évente. A legnagyobb aktivitás a hivatalból tagsággal rendelkezőket jellemezte, legalább 50%-uk, az 1920-1930-as években háromnegyedük jelen volt az egyes közgyűléseken, és gyakorlatilag nem volt olyan tisztviselő-városatya, aki egyetlen ülésen sem vett volna részt. Gyakori részvételüknek talán az a legfontosabb oka, hogy a megjelenés, a tanácsi majd polgármesteri javaslatok szavazataikkal való támogatása számukra szinte hivatali kötelezettség volt.5 0 Ráadásul a tanácskozások helyben, a városházán zajlottak, így megjelenésüket a távolság sem igen akadályozhatta. A legpasszívabbak túlnyomó többsége a legnagyobb adófizetők közül került ki. Amíg egy virilis az első világháború előtt átlagosan a közgyűléseknek csak egyötödén, de később is csak harmadán-negyedén vett részt, addig egy választott képviselő a tanácskozások legalább egyharmadán minden évben részt vett. Egy publicista az 1910-es években meg is jegyezte, hogy a virilisek hiába panaszkodnak, hogy állandóan leszavazzák őket, ha megjelennének a közgyűléseken, akkor erre nem kerülhetne sor.5 1 A virilizmus létjogosultságát még az 1940-es években is azzal igyekeztek alátámasztani, hogy a nagy vagyonnal nemcsak nagyobb intelligencia, de a közügyek iránt nagyobb érdeklődés is együtt jár.5 2 Ezt Nyíregyháza esetében nem tekinthetjük igazoltnak, de más empirikus kutatások, így például a Kőszeggel kapcsolatos vizsgálatok sem támasztották alá.5 3 Ezen azonban nem kell csodálkoznunk, hiszen azok mutattak kisebb érdeklődést a közgyűlések iránt, akik számára a testületbe való bekerülés is kisebb erőfeszítést igényelt. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a virilisek nagy vagyonuknál és az ezzel járó nagy társadalmi presztízsnél fogva feltehetően jóval több infor-48 SZSZBL V B. 181. 44. köt. Kgy. 627-631/1918. 49 SZSZBL V B. 181. 44. köt. Kgy. 632-637/1918. 50 A gazdaképviselök a század elején többször hangoztatták, hogy a tanácsi javaslat melletti közgyűlési többséget a tisztviselők tették ki. L. pl. Szabolcs, 1904. szept. 25. 3-4. 51 Szabolcsi Hírlap, 1914. júl. 25. 4. 52 Egyed István: Magyar államélet. Budapest, Országos Közoktatási Tanács, 1942. 80-81. 53 Söptei: i. m. 141-142.
