Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Krafft; Otfried: Árpád-házi Szt. Margit szentté avatási perének 1379-es újrafelvétele 455

462 OTFRIED KRAFFT in Domino requiescit" ,'M Ez a megfogalmazás, VI. Orbán megbízólevelével szem­ben, Margit egyfajta felértékelődését sugallja, hiszen ezúttal már mintegy szent­ként (Beata) emlegették.35 Néhány évtizeddel később Mátyás király próbálkozá­sai következtek, aki különösen II. Pius és II. Pál pápa idején igyekezett a per is­mételt újrafelvételét elérni,36 de nem járt sikerrel. A koraújkorban is folytatódtak a kultusszal kapcsolatos törekvések, egyebek mellett egy 1523. évi transzláció­val,3 7 egy 1641. évi perrel3 8 és további lépésekkel 1672-ben és 1770-ben.3 9 Margit szentté avatására végül csak 1943-ban került sor, amikorra perének VI. Orbán idején történt újrafelvétele már rég feledésbe merült. *** Függelék: Róma, Szt. Péter, 1379. június 1. VI. Orbán (1378-1389), Erzsébet királyné kérésére, megbízást ad egy is­meretlen bírónak (esetleg Demeter esztergomi érseknek, a SS. Quattro Corona­ti bíborosának), hogy István jeruzsálemi pátriárkával illetve a pécsi és a veszp­rémi püspökkel (Bálinttal és Péterrel) közösen, vizsgálatot folytasson Árpád­házi Margit életével és csodáival kapcsolatban. Biblioteca Apostolica Vaticana, Va t. lat. 6772, fol. 2(У Iudici Dignum et debitum esse censemus, *ut quos Deus coronat et honorât in celis propter mérita sanctitatis, nos veneracionis officio laudemus et glorißcemus in terris, cum ipseb pocius laudetur et glorificetur in ipsis, qui est 'laudabilis et glorio­sus in secula'4 0 , quique ut sue 'virtutis potenciám' 41 mirabiliter manifestet et nostre 'salutis causam'* 2 misericorditer operetur, fideles suos, quos coronat in celo, fre­quenter etiam honorât in mundo ad eorum memóriám 'signa faciens atque pro­digia'43 , per que pravitas confundatur44 heretica et fides catholica roboretur. 34 „Splendor paternae gloriae" In: Vita S. Elisabeth Vidue Landgraviae Thuringiae, Ducis Saxo­niae, Hassiae principis et comitis Palatinae, nec non B. Margaritae Virginis, quarum illa Andreae II. haec Belae IV Hungáriáé regum filia erat. Ed Georgius Pray. Tyrnaviae 1770. (a továbbiakban: Vita S. Elisabeth) 246-247. A kibocsátóhoz vö. Hierarchia I.2 31. (4. sz.); legációjához: uo. 5. sz. jegyz.; az eseményekhez: Inquisitio LXX-LXXI. 35 Anakronizmus volna ezt boldoggá avatásként értelmezni. A „beatus" attribútum ebben az időszakban azonban már utalhatott a szentség olyan válfajára, amelyet a pápa nem ismert el általá­nos érvénnyel, vö. O. Krafft: Papsturkunde i. m. 1012. (369. sz. jegyz.). 36 Vö. Mátyás II. Piushoz, annak egyik bíborosához, illetve II. Pálhoz írt kérvényező leveleit — Vita S. Elisabeth 237-239. 37 Inquisitio LXXX-LXXXI. 38 Inquisitio 204. skk. 39 Ezek eredményeként Erdélyben engedélyezték tiszteletét, vö. Inquisitio XVII-XVIII. 40 Dan. 3, 56: „laudabilis et gloriosus in saecula". 41 Eph. 6, 10: „potentia virtutis". 42 Hebr. 5, 9: „causa salutis". 43 Deut. 6, 22: „fecitque signa atque prodigia". 44 Dan. 3, 44: „confundantur omnes qui ostendunt servis tuis mala."

Next

/
Thumbnails
Contents