Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Krafft; Otfried: Árpád-házi Szt. Margit szentté avatási perének 1379-es újrafelvétele 455
SZT. MARGIT SZENTTÉ AVATÁSI PERÉNEK 1379-ES ÚJRAFELVÉTELE 461 rendre sem történik semmilyen hivatkozás a megbízólevélben. Olyan pillanatról van tehát szó, amelyben egy régensnő kimondottan a női szentség támogatójaként lép fel. Erzsébet esetében ez azért sem meglepő, mert a családi szentek tisztelete iránti elkötelezettsége egyébként is igen figyelemre méltó volt.3 0 Abban a nehéz helyzetben, amelybe VI. Orbán került az egyházszakadás bekövetkezte miatt, Erzsébet inkább számíthatott arra, hogy a pápa teljesíti kérését, amit az, a tanúkihallgatásokra vonatkozó rendelkezésével meg is tett. Minthogy Erzsébet már régóta befolyásos pozíciót töltött be, feltételezhető, hogy a Margit-per újrafelvételével kapcsolatos erőfeszítései nem voltak új keletűek, de a korábbi pápáknál nem értek célt hasonló kérései. A további kérelmezők hiánya Orbán megbízólevelében szintén azzal állhat összefüggésben, hogy Erzsébet közvetlenül az egyházszakadás bekövetkezte után döntött újabb kérelem beadása mellett. Ez igen szokatlan volt annak fényében, hogy a szentté avatási pereknél rendszerint nagy számú kérelmezőre hivatkoztak;3 1 ugyanakkor 1357-ben Ausztriai Lipót esetében is csak az ottani herceget, Rudolfot említik kérelmezőként. A Margittal kapcsolatban 1379-ben elrendelt tanúkihallgatások további menete nem ismert, ami nem teljesen szokatlan: a nagy egyházszakadás idején mindkét obedienciában elindítottak egy sor új szentté avatási pert,3 2 amelyeknek ugyancsak elvesztek az iratai. Ez volt a helyzet a IX. Bonifác által 1401-ben szentté avatott Bridlingtoni Jánosra, vagy a Thomas de la Hale-ra, illetve Richard Fitzralphra33 vonatkozó tanúkihallgatások esetében, bár a jegyzőkönyvek egy példányát Rómába küldték, egy másik pedig a biztonság kedvéért a vizsgálat helyszínén maradt. A periratok hiánya tehát nem mond ellent annak a feltevésnek, hogy a Margittal kapcsolatos újabb tanúkihallgatásokra valóban sor került. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy sikeres per szervezésbeli és anyagi költségei igen magasak voltak, így a legfontosabb kérelmező, Erzsébet királyné 1380 végén bekövetkezett halála komoly akadályt jelenthetett. A per további menetét homály fedi, és Margit szentté avatására ekkor biztosan nem került sor. A tiszteletére vonatkozó bizonyítékok sora azonban a későbbiekben sem szakadt meg, ami kultuszának egyfajta megállapodásáról tanúskodik. 1409. március 24-én, például, Johannes Salvatus a S. Sisto (római obedienciájú) bíborosa 140 napos indulgenciát biztosított azoknak, akik felkeresik a Nyulak szigetén levő kolostort, ahol „corpus Beatae Margaritae Virginis 30 A részletekhez vö. Klaniczay G.: Holy Rulers i. m. 333. skk. és US: Uralkodók i. m. 267. skk. 31 Kérelmezők sokaságát említi a VI. Orbán által nem sokkal később, Thomas de la Hale-ra vonatkozóan kibocsátott megbízólevél (1380. dec. 20.), kiadását 1. David Wilkins: Concilia magnae Britanniae et Hiberniae III. London 1737. 174-175. vagy IX. Bonifác későbbi oklevele Bridlingtoni Jánossal kapcsolatban (1391. febr. 16., Reg. Lateran. 12 fol. 216r): „Quia sepe et instanter nobis pro parte carissimi in Christo filii nostri Ricardi regis et carissime in Christo filie nostre Anne eius consortis regine Anglie illustrium et quamplurimum prelatorum et personarum ecclesiasticarum necnon ducum, magnatum et baronum regni Anglie et crebris litteris et multiplicatis instanciis pro canonizatione fienda de recolende memorie Iohanne de Thwemg priore [...] fuit [...] supplicatum [...]," stb. Ehhez a perhez vö. О. Krafft: Papsturkunde i. m. 919-920. 32 Ezzel kapcsolatban áttekintőleg vö. О. Krafft: Papsturkunde i. m. 861-862. 33 Más régebbi perek újrafelvételére is sor került, méghozzá 1412-ben Salisbury-i Osmund ügyében, amelyet már IX. Gergelynél is kérelmeztek; ehhez vö. O.. Krafft: Papsturkunde i. m. 940.
