Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Krafft; Otfried: Árpád-házi Szt. Margit szentté avatási perének 1379-es újrafelvétele 455
460 OTFRIED KRAFFT A Margit-megbízólevél Testes examinandos kezdetű melléklete mindenesetre eltér ettől az alapmintától, helyette azonban viszonylag szokatlan információkat is tartalmaz. Először is útmutatásokat találunk benne a kérdéslista külalakjára vonatkozóan, amelynek úgy kell kinéznie, mint az esküformuláknál alkalmazott zárt leveleknek, a pápai litterae clausaenak,26 ami egyéb szentté avatási pereknél is kimutatható.2 7 Ezen kívül megemlítendő még a Forma és Testes szavak kezdőbetűjének élénk feketével való kiemelése, ami a litterae clausae ismert kinézetének felel meg. A Testes után következő szakasz nem veszi át szó szerint az efféle kérdéslisták szokásos szövegét, hanem parafrázisukat adja. Eközben utal a jogi irodalom két bevett alapművére, Hostiensis kardinális Summa Aureajára,2 8 továbbá egy bizonyos „Speculum Iuris"-ra, amely valószínűleg idősebb Guillelmus Durandus Speculum iudicialejávai azonosítható.29 Ezek a hivatkozások megint csak azt mutatják, hogy olyan magyarázatokról van itt szó, amelyek jogi érdeklődésűek számára készültek. Végül említésre kerül még a per két példányban elkészítendő jegyzőkönyvének mind jegyző, mind lepecsételés általi hitelesítése. A pápa által egyedül említett kérelmező Erzsébet magyar királyné volt, akkortájt Lengyelország régense. Az a tény, hogy fiát, Nagy Lajost a megbízólevél nem említi, arra utal, hogy az új per érdekében tett erőfeszítések mögött alapvetően a királyné állt. Hangsúlyosan szól emellett az is, hogy a domonkos feleségére, Dauphine-re vonatkozó, szinte szó szerint ugyanígy megszövegezett párhuzamos oklevelet (1363) kiadta: Jacques Cambell: Enquête pour le procès de canonisation de Dauphine de Puimichel, Comtesse d'Ariano (t 26-XI-1360) (Apt et Avignon, 14 Mai-30 Octobre 1363). Torino 1978., 7-8., § 2. A szövegvariánsok felbukkanása egyébként arról tanúskodik, hogy az alapjukul szolgáló perjogi elgondolások időközben már bevetté váltak. 26 Ehhez az oklevéltípushoz vö. Peter Herde: Beiträge zum päpstlichen Kanzlei- und Urkundenwesen im dreizehnten Jahrhundert. Kallmünz 1967.2 (Münchener Historische Studien, Abt. Geschichtliche Hilfswissenschaften 1.) 72. skk.; az esküformulákhoz ezen kívül 1. még Paul Maria Baumgarten: Aus Kanzlei und Kammer. Erörterungen zur kurialen Hof- und Verwaltungsgeschichte im XIII., XIV und XV Jahrhundert. Bullatores, Taxatores Domorum, Cursores. Freiburg im Breisgau 1907. 199. 27 A formát minden olyan szentté avatási perben, ahol van erre vonatkozó adat, szintén litterae clausaeként állították ki, ami először Collazzonei Simon esetében (1252) bizonyítható, vö. O. Krafft: Papsturkunde i. m. 427. (3. sz. jegyz.). 28 A tanúknak a szentté avatási perekben betöltött szerepével kapcsolatban Hostiensis a Liber extra két szöveghelyének — Venerabiii fratri, X 2, 20, 52. és Audivimus, X 3, 45, 1. (kiadva: CIC II. 339-340., 650.) — kommentáijában nyilatkozott. A két szöveghelyre vonatkozó megállapításai az eltérő szempontok ellenére összefüggnek egymással; vö. Henricus de Segusio, Cardinalis Hostiensis: Summa Aurea. Lyon 1548. fol. 188vb (az ,,Audivimus"-hoz), és Uő.: In secundum decretalium librum commentaria [Lectura]. Venezia 1581. (Reprint: Torino 1965.) fol. 105r (a „Venerabili fratri"-hoz). Az általunk vizsgált, Margittal kapcsolatos forrásban a Summa Aureara történik utalás, nem pedig a későbbi és ebben az összefüggésben részletesebb Lecturara. Ennek az lehet az oka, hogy a Liber extraban az „Audivimus" kezdetű dekrétálist a vonatkozó fejezetcím a szentté avatásokkal egyértelműen kapcsolatba hozza, míg a „Venerabili fratri" nem közvetlenül erre vonatkozó helyen található. 29 A megjegyzés egyértelműen Durandus Speculumának „De Teste" című szakaszára vonatkozik, amely részletesebben foglalkozik a kihallgatás szempontjaival, például az események idejével és helyével kapcsolatban, vö. Speculum Iudiciale, illustratum et repurgatum a Giovanni Andrea et Baldo degli Ubaldi I. Basel 1574. (Reprint: Aalen 1975.) 321-322. A peijoghoz Durandusnál vö. még Thomas Wetzstein: Heilige vor Gericht. Das Kanonisationsverfahren im europäischen Spätmittelalter. Köln 2004. (Forschungen zur kirchlichen Rechtsgeschichte und zum Kirchenrecht 28.) 166. skk.; az interrogatoriához, uo. 50. (83. sz. jegyz.).
