Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Krafft; Otfried: Árpád-házi Szt. Margit szentté avatási perének 1379-es újrafelvétele 455

458 OTFRIED KRAFFT során a szentség fényétől ragyogott, halálától fogva pedig nagy csodák sokaságától tündököl, amilyenek a Nyulak szigetén, ahol el van temetve, azóta is történnek. Ez, amennyiben igaz, örömmel tölti el a pápa és a bíborosok szívét, de ilyen nehéz ügyben megfontoltan kell cselekedni. Egyetlen halandó sem fedheti fel a mennyek titkait, hisz még a földi dolgokat is alig vagyunk képesek megérteni. Következésképp a római egyház csak a legnagyobb alapossággal járhat el. VI. Orbán, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a csodák színterének közelében tartózkodott és a pápa bizalmát élvezte, Margit életének, magatartásának és csodáinak kivizsgálásával bízta meg az oklevél címzettjét, teljesítve ezzel a királyné kérését. A vizsgálatnak a három fentebb említett prelátus bevonásával mindazon helyeken meg kellett történnie, ahol ez szükségesnek tűnt. A tanúk kikérdezésének a mellékelt formulare szerint kellett lezajlania, precízen írásba foglalt eredményeit pedig lepecsételve kellett a Kúriának megküldeni, hogy a pápa az ügyet a lehető legnagyobb bizonyossággal tudja megítélni. Orbán megbízólevelének szövege igen pontosan követ két, egyaránt XXII. János idejéből (1316-1334) származó mintát. Először is hosszabb szakaszokat vesz át abból a megbízólevélből, amely Aquinói Tamás második perének alkalmából készült.1

9

Akkor újabb vizsgálat vált szükségessé, mert a korábbi tanúkihallgatások során a szent-jelölt életére ugyan nagy figyelmet fordítottak, de a csodákról csak mellékesen esett szó. XXII. Jánosnak ezért a csodákkal kapcsolatos meghallgatásokra vonatkozó megbízását a korábbinál pontosabban kellet körülhatárolnia, és az erről szóló levelet, a szokványostól eltérően, egyetlen személynek, Pandolfo Savelli pápai jegyzőnek címezte. Talán azért használta VI. Orbán megbízólevele ezt a mintát, mert Margit újabb perének kiindulópontjai igen hasonlóak voltak. Az utóbbi levél is egyetlen bírónak, esetleg az említett Demeter bíborosnak szólt, bár az ügy közreműködőiként további püspököket is megnevezett, és a megbízás nem korlátozódott a csodákra. A Margittal kapcsolatos oklevél másik mintája egy hasonló, 1325. évi vizsgálati megbízás az ágostonos remete, Tolentinói Miklós perére vonatkozóan, amelyet szintén XXII. János bocsátott ki.2

0 A pápai kancellária már 1357-ben, Ausztriai Lipót őrgróf perének elindításakor is merített ebből a forrásból.2

1

A Margit-megbízólevél szövege azonban azt mutatja, hogy itt közvetlenül az 1325. évi oklevélhez nyúltak vissza. 19 „Cum secundum evangelicam" (1321. jún. 6.), regesztáját 1. Guillaume Mollat: Jean XXII (131&-1334). Lettres communes analysées d'après les registres dits d'Avignon ou du Vatican (Bibliothèque des Écoles françaises d'Athènes et de Rome, 3e sér.) I-XVI. Paris 1921-1946. Ш. 299. (13561. sz.); kiadva: Angelus Walz\ História canonizationis S. Thomae de Aquino. In: Xenia Thomistica III. Roma 1925. 165. skk. A Tamás-oklevél arengájára a régebbi, „Cum secundum evangelicam" kezdetű, Kunigunda császárné szentté avatásáról (1200) szóló bulla volt hatással. A Tamással kapcsolatos megbízólevél pedig a maga részéről egy további oklevélre is befolyással volt, amely Bourges-i Fülöp perének újrafelvételére irányult: „Cum secundum evangelicam" (1323. dec. 14.), regesztáját 1. G. Mollat: i. m. V 43. (18624. sz.), kivonata: Raynald: Annales ecclesiastici XV köt. 1323. § 67. 20

„Pater luminum" (1325. máj. 23.), regesztáját 1. G. Mollat: i. m. V 383. (22411. sz.), kiadva: II Processo per la canonizzazione di San Nicola da Tolentino. Ed. Nicola Occhioni. Roma 1984. (Collection de l'École française de Rome 74.) 3-4., vö. még uo. IX.; további kiadás: AASS. szept., III. 668. 21 „Grandis nobis" (1357. dec. 31.), kiadva: Josef Lenzenweger: Acta Pataviensia Austriaca. Vatikanische Akten zur Geschichte des Bistums Passau und der Herzöge von Österreich (1342-1378) II.