Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Krafft; Otfried: Árpád-házi Szt. Margit szentté avatási perének 1379-es újrafelvétele 455
SZT. MARGIT SZENTTÉ AVATÁSI PERÉNEK 1379-ES ÚJRAFELVÉTELE 457 hallgatások részleteire vonatkozó, Elzéar de Sabran 1351-ben és 1365-ben lefolytatott szentté avatási pereivel kapcsolatos formulare,1 5 Több olyan támpontot is találhatunk, ide tartoznak mindenek előtt a szövegben megjelenő személynevek, amelyek alapján a Dignum et debitum kezdetű írás VI. Orbánnak tulajdonítható. István jeruzsálemi pátriárka említése például egyértelműen a nagy egyházszakadás idejére utal.16 Szóba kerül továbbá egy kérelmező is, mégpedig idősebb Erzsébet, Magyarország királynéja. Ehhez járul még a 14. századi pápáknál nem kimondottan gyakori helymegjelölés: Szt. Péternél Rómában, és a keltezés: június elseje, pápaságának második évében, amely VI. Orbán esetében 1379-cel azonos.1 7 Úgy tűnik, hogy Orbánnak ez az oklevele hiányzik a pápai regesztákból. A többi oda bejegyzett magyar vonatkozású darab egytől egyig Demeter pápai legátusnak, a SS. Quattro Coronati bíborosának volt címezve.18 Ez az Esztergomból származó magyar nemes, akit VI. Orbán 1378 szeptemberében bíborossá nevezett ki, a Margittal kapcsolatos megbízólevél címzettjeként is szóba jön. A levél címzettje, a szöveg tájékoztatása szerint, Magyarországon tartózkodott. Az, hogy neki kellett a szintén ott időző István jeruzsálemi pátriárkát és mindkét helyi püspököt, a pécsit és a veszprémit — az utóbbit mint illetékes ordinárust — a vizsgálatba bevonnia, rangban náluk feljebb álló címzettre utal. Továbbá a levélben alkalmazott megszólítás (circumspectio) bíboroshoz illő, a címzettnek a pápához fűződő viszonya pedig, az oklevélminták formuláitól eltérően, kimondottan nagy hangsúlyt kap. Ez még inkább alátámasztani látszik az ismeretlen „iudex" Demeterrel való azonosítását. A megbízólevél bibliai idézetekkel teletűzdelt bevezetővel kezdődik. Leírja a pápa abbéli kívánságát, hogy övezze tisztelet a földön is azokat, akiket Isten a mennyekben tisztel. Az utóbbi gyakran nyilvánul meg csodatételekben, amelyek az eretnekségben zavart ébresztenek, a katolikus hitet pedig megerősítik. Mindazonáltal köteles a pápa ezekben az ügyekben óvatosan eljárni, nehogy bizonytalanságból kifolyólag téves ítéletet alkosson. A legnagyobb gonddal és alapossággal kell tehát haladnia, hogy az igazságot napfényre hozza, a kételyt eloszlassa és a bizonyosságot megszerezze. Ujabban — ezzel kezdődik a tényleges elbeszélés — Erzsébet magyar királyné részéről előterjesztésre került, hogy Margit, Béla király leánya már élete 15 Ehhez vö. alább a 25. sz. és a g. jelű jegyz. 16 A személy egyértelműen azonosítható: István az 1378. szept. 28-án kardinálissá előléptetett Alençoni Fülöp utóda volt és hozzávetőleg 1384-ig maradt hivatalában, vö.. Hierarchia Catholica medii aevi I. Ed. Konrad Eubel. Münster 1913.2 (a továbbiakban: Hierarchia) 23. (16. sz.), 276. 17 Már Perarnau U.. Perarnau: Butlla i. m. 356.) is ezt a datálást hozza. Helynek és napnak ez a kombinációja a 14. században először VI. Orbánnál lehetséges, a korábbi pápák esetében (IV Kelementől kezdve) pedig csak III. Miklósnál. Az utóbbi azonban Erzsébet királyné és István pátriárka említése miatt nem lehetett az oklevél kibocsátója. 18 Monumenta Historica Hungáriám sacram illustrantia I—II. Ed. Augustinus Theiner. Roma-Paris-Wien 1859-1860. (Reprint: Osnabrück 1968.) 160. skk. (318-320. sz-ok), 1380-ból, Ш. 1382-ből származó példákkal, ahol címzettként rendre Demeter legátus, a SS. Quattro Coronati kardinálisa szerepel; vele kapcsolatban vö.. Martin Souchon: Die Papstwahlen in der Zeit des großen Schismas. Entwicklung und Verfassungskämpfe des Kardinalats von 1378 bis 1417. II. Braunschweig 1899. (Reprint: Aalen 1970.) 270. (196. sz.).
