Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Krafft; Otfried: Árpád-házi Szt. Margit szentté avatási perének 1379-es újrafelvétele 455
456 OTFRIED KRAFFT latos ilyen irányú próbálkozások érezhetőleg 1340 körül váltak megint élénkebbé, amikor hagiográfusa és a domonkos rend későbbi generálisa, Garinus8 a pápai udvarban megvizsgálta a hercegnőről összegyűjtött anyagot.9 Nem sokkal később, 1343-ban adományozhatta Erzsébet magyar királyné1 0 a Szt. Péter Bazilikának azt az oltárterítőt, amelyen a családhoz tartozó, illetve ilyennek mondott szentek között, Árpád-házi Szt. Erzsébet és Toulouse-i Szt. Lajos mellett a nem kanonizált Margit képe is megtalálható volt.1 1 A mai napig szinte észrevétlen maradt, hogy néhány évtizeddel később, VI. Orbán (1378-1389) idején, az említett Erzsébet királyné kezdeményezésére, legalábbis tervbe volt véve egy harmadik helybéli vizsgálat lefolytatása. Ezt támasztja alá Orbán Dignum et debitum kezdetű, minden jel szerint máig kiadatlan megbízólevele. A Margitra vonatkozó oklevél létezésére néhány évtizeddel ezelőtt Josep Perarnau hívta fel a figyelmet,12 aki a Vatikáni Könyvtár egyik kéziratában (Vat. lat. 6772.) bukkant rá, amelyben pápai oklevelek voltak összegyűjtve, főként a nagy egyházszakadás idejéből. Az alábbiakban az oklevél címzettjéről, datálásáról, valamint tartalmáról és szövegéről igyekszem részletesebb képet nyújtani. A megbízólevél a kézirat De veneratione sanctorum című fejezetének elején található. Az ide bemásolt szövegből hiányzik az oklevelet kibocsátó pápa neve, és a címzett nevét megadó eredeti címzés. Ehelyett utalás történik a címzett (kinevezett) bírói szerepkörére („Iudici"), ami — akárcsak a kézirat nagyjából a Liber extranak megfelelő fejezetcíme13 — az oklevélgyűjtemény összeállítójának jogi érdeklődéséről árulkodik. A fejezet végén, a IX. Lajos francia király 1297. évi és Tréguier-i Ivo 1347. évi szentté avatására vonatkozó két litterán kívül, még két olyan dokumentum található, amelyek a szentek tiszteletével állnak összefüggésben. Az egyik egy IX. Bonifáctól származó bulla Rimini Szt. Julián egy zsolozsmájának jóváhagyásáról,14 a másik pedig egy a tanúki-fin du Moyen Age. Actes du colloque international, Angers-Saumur, 3-6 juin 1998. Edd. Noel Coulet, Jean-Michel Matz. Roma 2000. (Collection de l'École française de Rome 275.) 517-518., továbbá Gábor Tüskés - Eva Knapp: Europäische Verbindungen der mittelalterlichen Heiligenverehrung in Ungarn. Analecta Bollandiana 110. (1992) 46. 8 Thomas Käppeli: Scriptores Ordinis Praedicatorum Medii Aevi I-IV Roma 1970-1993. II. köt. 10. és 1188. sz. 9 Ehhez vö. Inquisitio XIV 10 Ehhez a Piast uralkodónőhöz, vö. Gerard Labuda: Elisabeth. In: Lexikon des Mittelalters III. 1835. 11 Klaniczay G.\ Holy Rulers i. m. 337-338., US: Uralkodók i. m. 269-270., Inquisitio LXVIII-LXIX. 12 Josep Perarnau említi és helyesen azonosítja az oklevelet, 1. Josep Perarnau: La butlla de canonització de Sant Iu (16 de juny de 1347) i les altres de tema franciscà del Vat. Lat. 6772. Estudios Franciscanos 81. (1980) 356. Ehhez 1. még Otfried Krafft: Papsturkunde und Heiligsprechung. Die päpstlichen Kanonisationen vom 10. bis zum 16. Jahrhundert. Ein Handbuch (Archiv fur Diplomatik, Beiheft 9). Köln-Wien 2005. 862. (8. sz. jegyz.). 13 X 3, 45: De reliquiis et veneratione sanctorum. In: Corpus Iuris Canonici II. Decretalium Collectiones. Ed. Emil Friedberg. Leipzig 1881. (a továbbiakban: CIC) 650. 14 Vat. lat. 6772., fol. 24r: „Approbacio Officii sancti Iuliani Ariminen. pro Secularibus et Regularibus. Bonifatius etc. Ad perpetuam rei memóriám. Cum sacris prophetarum oraculis" — „Datum Rome apud Sanctumpetrum etc." Ez a kiadatlan szöveg különbözik a szintén IX. Bonifác által kibocsátott „Inter frequentia civium" kezdetű bullától (1398. jún. 3.), melynek kiadását 1. Baudouin de Gaifßer: L'office de S. Julien de Rimini. Analecta Bollandiana 50. (1932) 321-345.
