Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gáll Ervin: A magyar-román párhuzamos megtelepedés és a régészet 375
A MAGYAR-ROMÁN PÁRHUZAMOS MEGTELEPEDÉS ÉS A RÉGÉSZET 383 népességét láthatjuk. Egyértelmű, hogy a kora középkori szláv világ egyik ismert temetkezési szokása, tudniillik a kőpakolás és a kelet-nyugati (az úgynevezett fordított) tájolás Csehországtól Szlovéniáig, Bulgáriától egészen Lengyelországig és Litvániáig megtalálható. (A Lengyelországból ismert férfi sírok között kelet-nyugati tájolású kardos sír ritkaságnak számít.)3 1 A 11. században egységesülnek a tájolások, általánosan nyugat-keleti irányban, és divatba kerül a kő-tégla keretes sír. Ali. századból kelet-nyugati, dél-északi, észak-déli tájolású sírokat már nem ismerünk, ahogyan nem ismerünk lovastemetkezéseket, állatcsontokat és egy-két kivételtől eltekintve (földrajzi régiótól függően) fegyveres temetkezést sem. Ettől a századtól a temetkezési szokásokat is a puritánság jellemzi majd, ami a keresztényi erkölcs fő jegye. A kérdés a dolgozat elején az volt, hogy a román-magyar párhuzamos megtelepedésnek milyen régészeti bizonyítékai vannak. Ahogy a fentiekből egyértelműen kiderült, román etnikum nem mutatható ki a kora középkori temetőkből, vagy ahogyan Radu Harhoiu fogalmazott: a románoknak ezekben a századokban nincsen megfogható „régészeti ruhájuk".3 2 3. Román régészet és történettudomány félredatálási kísérletei 1990 után Nem kívánunk foglalkozni 1989 előtti korszak régészeti félredatálási kísérleteivel, hiszen ezt több alkalommal, joggal bírálták magyar, de még román régészek is.3 3 Van azonban egy olyan probléma, amely a mai napig is jelen van a román kora középkori régészetben: a különböző leletek, főleg a telepek, vagy a várak korai — a magyar államalapításnál mindenképpen korábbi — datálása annak érdekében, hogy azok kapcsolatba hozhatók legyenek az Anonymus által emlegetett Gelou, Menumorout és Glad személyével. Ezt sajnos nemcsak átvette, hanem tovább fejlesztette a román történettudomány néhány képviselője, elsősorban a kolozsvári Ioan-Aurel Pop.34 Azt, hogy az általa emlegetett politikai egységek, „vajdaságok" valójában soha nem léteztek, az írott források alapján már részletesen tárgyalták,3 5 ezért ez alkalommal az általa felhasznált régészeti források értékét próbálom felmérni.3 6 31 Például a lengyelországi 170 sírós Konskie temetőben a nők Ny-K-i, a férfiak pedig K-Ny-i tájolásbem voltak eltemetve. A sírok nagy részét pedig kövekkel kerítették körül, mások kőpakolásos-kőkerítéses sírok voltak, vö. Jerzy Gassovski: Cmentarzysko skieletowe w Konskich. Materialy Wczesnosredniowieczne 2. (1950) 99-175. 32 Radu Harhoiuval, a bukaresti egyetemi szakdolgozatunk témavezetőjével nagyon sokszor beszélgettünk erről a kérdésről. Személyes véleményét idéztük itt. 33 Román régészet részéről egyetlen művet mindenképpen meg kell említenünk, amely mintegy bocsánatkérésként értékelhető a bukaresti Radu Popa tollából, 1. Radu Popa: ObservaÇii §i îndreptàri la istoria României din jurul anului О Mie. Studii §i Cercetári de Istorie Veche §i Arheologie 41. (1991: 3-4.) 153-188. 34 Ioan-Aurel Pop: Românii §i maghiarii in secolele IX-XIV Geneza statului medieval ín Transilvania. Centrul de studii transilvane-Funda{ia Culturalá Románá. Cluj-Napoca 1996. 35 Kristó Gyula néhány mondatát idéznénk: „Hosszű oldalakat töltene meg Pop forrásokat nélkülöző, prekoncepciókhoz igazodó, önkényes, tudománytalan, hamis állításainak felsorolása is.", 1. Kristó Gyula: A korai Erdély (895-1324). Szeged 2002. 13. 36 Recenziónkat 1. Gáli Ervin: Erdély kora középkor története és a magyar honfoglalás egy román történész szemszögéből. Megjegyzések Pop I.-A. könyvéhez. Lélekjelenlét 2. (2001: 1.) 33-40.
