Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gáll Ervin: A magyar-román párhuzamos megtelepedés és a régészet 375
378 GÁLL ERVIN bizonyos, hogy az anyagi kultúra alapján ítélve a csombordi temető etnikuma akár morva-szláv, de akár balkáni szláv is lehet. A temetőben előkerült ékszerek ugyanis hatalmas területről ismertek, ezek alapján aligha határozhatjuk meg népessége kulturális hovatartozását. Amivel azonban talán el lehetne dönteni ezt a kérdést, az épp a temetkezési szokások rendszere. A következőkben erről szólunk néhány szót. Az úgynevezett Csombord-típusú csoporthoz két temető tartozik: a csombordi és a szászvárosi temetőrészek. Egyiket sem tárták el teljesen, tehát azt, hogy mikor kezdtek el temetkezni, és mikor hagyták fel őket, egyelőre nem lehet pontosan megállapítani. Más szóval e temetők használatának relatív időrendjét nem ismerjük. Mellékletei alapján azonban úgy tűnik, hogy a szászvárosi 10 sírós temetőrész korábbi a csombordiénál. Jellemző a koporsó használata, a karcsontok különböző helyzete, a pogány rítus hiánya. E két temető között azonban különbség is akad: a fej kőre támasztásának szokását például csak a csombordiban figyelték meg, mégpedig az 1. és 6. sírban. Ez a szokás ismert a morvaországi Stare Mestoból,13 illetve a honfoglalás kori kolozsvári 6. és maroskarnai 11. sírokból is. Nem lehetetlen, hogy e két temető népessége (csombordi és a honfoglalók) között létezett valamilyen kulturális kapcsolat (s talán genetikai is). A 9. század második felét és a 10. század első felét illetően a csombordi és a maroskarnai csoport tehát kulturálisan jól elkülöníthető. A maroskarnai kitűnő al-dunai kapcsolatokkal rendelkezik.1 4 A csombordinak is létezik al-dunai kapcsolata, de itt nem lehet kizárni a morva vonalat sem. Az összképet kissé összekuszálja egy szórványlelet-csoport, amelyet jellemzői a Karoling-körbe sorolnak, habár, véleményünk szerint, ezek is tartozhatnak a morva leletkörbe. Karoling sarkantyúkról1 5 van szó és egy ismeretlen lelőhelyről, de biztosan az Erdélyi-medencében előkerült karoling szárnyas lándzsa a szászvárosi múzeumban1 6 (az Erdély területéről eddig ismert egyetlen karoling eredetű fegyver). Ez utóbbi pannóniai párhuzamait már Kovács László is karoling eredetűnek gondolta és a 9. századba sorolta.1 7 Kérdés, hogy e le-Anonim. Cluj-Napoca 2001. 190-194.; Karl Zeno Pinter - Sabin Adrian Luca: Der Böhmerberg bei Broos/Oräjtie. Eine archäologische Monographie. Sibiu 2001. 98-100.; Karl Zeno Pinter - Nikolaus Boroffka: Neue mittelalterliche Gräber der Ciumbrud Gruppe aus Broos/Orä§tie, Fundstelle Böhmerberg/Deal ul Pemilor X8. In: Transsilvanica. Archaelogical research on the older history of Southeast Central Europe. Studies in memory of Kurt Horedt. Eds.: Nicolaus Boroffka - Tudor Soroceanu, 1999. 313-330.; U. Fiedler: Studien zu Gräberfeldern i. m. 13 Vilém Hruby: Staré Mesto. Velkomoravské pohrebiste „ Na valách". Praha 1955. 7. (V ábra 1., 9.). 14 Elég, ha belelapozunk Fiedler idézett művébe. 15 Sarkantyúkra 1. Breáza: Thomas Nägler: Cercetärile din cetatea de la Breaza (Fägära§). Studii §i comunicári Arheologie-Istorie 14. (1969) 100.; Kiscsűr: Thomas Nägler - MichaelRill: Santierul arheologic §ura Micá (jud. Sibiu), Studii §i comunicári Arheologie-Istorie 21. (1981) 46.; Alsótatárlaka: Kurt Horedt: Säpäturi privitoare la epoca neo- §i eneoliticá. Apulum 3. (1949) 44-57. 16 Frank szárnyas lándzsa: Szászvárosi múzeum, szórványlelet az Erdélyi-medencéből, 1. Kari Zeno Pintér. Im Miereschtal entdeckte Bewaffungsstücke und Teile militärischer Ausrüstung karolingischer Herkunft. Arheologie Medievalá 2. (1998) 151. (II. ábra b.). 17 Kovács László: A honfoglaló magyarok lándzsái és lándzsás temetkezésük (Die Lanzen der Landnehmen den Ungarn und ihre Lanzenbestattung). Alba Regia 11. (1971) 81-108.
