Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gáll Ervin: A magyar-román párhuzamos megtelepedés és a régészet 375
A MAGYAR-ROMÁN PÁRHUZAMOS MEGTELEPEDÉS ÉS A RÉGÉSZET 377 A temetkezési szokások alapján tehát bizonyos mértékig rekonstruálni lehet egy terület kulturális jellegét, ami a 10-11. századi Erdélyre is igaz. Mielőtt azonban a 10. századi temetkezési szokások etnikai vagy kulturális színezetére rátérnénk, mindenképpen szólnunk kell a 9. századi Erdély régészeti képéről. 1. A 9. századi erdélyi régészeti leletkör A Kárpát-medence más területeivel ellentétben az Erdélyi-medence 9. század régészeti kultúrájának körvonalait — még ha elég bizonytalanul is — már régebben sikerült megrajzolni, felismerve annak jellegzetességeit, meghatározva eredetét és kulturális kapcsolatait.8 A temetkezési szokások párhuzamai révén a népesség egy részének al-dunai származását is sikerült pontosan kimutatni (a gyulafehérvári, a szászsebesi és a maroskarnai temetőkről van szó). A bolgár-török jelenlét emlékanyagának kimutatása elsősorban Kurt Horedt érdeme, aki 1962-ben 24 szórvány edényt közölt Maroskarnáról. A temetőről csak annyit tudunk, hogy egy része elpusztult, s a víz edényeket és csontvázakat mosott ki.9 A temetőtől néhány száz méterre Horedt feltárta a temetőhöz tartozó telepet is, melyet a temetővel egykorúnak, azaz 9-10. századinak, határozott meg.1 0 Hasonló temetőket Szászsebesen, valamint Gyulafehérváron sikerült feltárni. Jellegzetességük a sírokba tett két agyagedény (sokszor az egyik amfora, a másik pedig egyszerű edény), valamint állatcsontok, a legtöbb esetben kecske, de találunk marha- és lócsontokat is. Fegyverek jelenléte nem jellemző, miként a lovastemetkezés sem. Maroskarnáról egyetlen esetben ismerünk teljes lovastemetkezést. Erről sokáig azt feltételezték, hogy magyar honfoglalás kori sír.1 1 Az Erdélyi-medencében a 9. század második felének és a 10. század elejének másik temetőtípusa az úgynevezett „Csombord-típusú" temető. Erről a csoportról könyvtárnyi irodalom született,1 2 azonban a mai napig is csak annyi 8 Kurt Horedt: Untersuchungen zur Frühgeschichte Siebenbürgens. Bucure§ti 1958.; Uő: Die Ansiedlung von Blandiana, rayon Orastie, am Ausgang des ersten Jahrtausends Dacia. Revue d'archéologie et d'histoire ancienne. Nouvelle Serie. 10 (1966) 261-289.; Uő: Siebenbürgen im Frühmittelalter. Bonn. 1986.; Bóna István: Dél-Erdély bolgár uralom alatt. In: Erdély története I. Bp. 1988. 189-194.; Uwe Fiedler: Studien zu Gräberfeldern des 6. bis 9. Jahrhunderts an der unteren Donau. Bonn, Universitätforschungen zur Prähistorischen Archäologie 11. (1992). 9 K. Horedt: Die Ansiedlung i. m. 266-269. 10 Uo. 269-275. 11 Erről a kérdésről 1. Gáli Ervin: Töprengések az Erdélyi-medence X. századi anyagi kultúrája időrendi kérdéseivel kapcsolatban 2004. (kézirat). 12 Dankanits Adám.-Ferenczi István: Sápáturile arheologice de la Ciumbrud. Materiale §i Cercetäri Arheologice.6. (1959) 605-612.; Maria Cornea: Slavii pe teritoriul R. P R. in secolele VI-IX. ín lumina cercetärilor arheologice. Studii §i Cercetäri de Istoria Veche, 10. (1959) 67-93.; Uő: Die Bulgarische Herschaft nördlich der Donau während des IX. und X. Jh. lichte der archäologischen Forschungen. Dacia Revue d'archéologie et d'histoire ancienne. Nouvelle Serie 4. (1960) 395-422.; Mircea Rusu: Note asupra relaÇiilor dintre slavi §i populaÇia romanicä din Transilvania (sec. VI-IX). Apulum 9. (1971) 724-730.; Uő: Avars, Slavs, romanic population in the 6th-8th centuries. In: Relations between the autochtonous population and the migratory populations on the territory of Romania. Eds. Miron Constantinescu, Çtefan Pascu, Petre Diaconu. (Bibliotheca Historica Romániáé. Monographs 17.) Bucure§ti 1975.; К Horedt: Untersuchungen i. m. 72-76, 245-246.; Bóna I: Dél-Erdély i. m. 190-193.; Alexandru Madgearu: Pinteni dataÇi ín secolele VII-IX., descoperiçi ín jumätatea de sud a Transilvaniei. Mousaios 4. (1994) 153-163.; Uő: Românii în opera lui Notarului
