Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Gáll Ervin: A magyar-román párhuzamos megtelepedés és a régészet 375

KÖZLEMÉNYEK Gáli Ervin A MAGYAR-ROMÁN PÁRHUZAMOS MEGTELEPEDÉS ÉS A RÉGÉSZET A dákó-római kontinuitás tételeinek bizonyítási kísérleteiben már a múlt század elejétől fontos szerep jutott a régészetnek. A régészet a kommunista, majd főként a nacionál-kommunista rezsim hatalomátvétel után (1956 után) privilegizált helyzetbe került, gyakorlatilag a régészetre hárult a kontinuitás bizonyítása. Ezt a szerepet az utóbbi időben mind a történettudomány, mind a régészet néhány képviselője kritizálta vagy fenntartással kezelte. Az 1970-1980-as években folyt, objektivitásra még csak nem is törekvő s politikai szempontok által motivált régészeti kutatások 9-10. századra vonatkozó adatainak bemutatására és kommentálására kerítettünk sort az alábiakban. Ugyanakkor írásunkkal dióhéjban e két évszázad régészeti összképét próbáljuk bemutatni az újabb ásatások és elméletek tükrében. Ennek elvégzését annál is inkább időszerűnek véljük, mert a legtöbb román történész mellett néhány kiváló magyar történész is — idevágó képzettség híján, gyanútlanul — átveszi ezeket az „eredményedet, mint tette azt Miskolczy Ambrus egyébként remek szintézisében, amelyben pár mondat erejéig a 10. századi Erdély területén a párhuzamos román-magyar letelepedés lehetőségéről értekezik, megemlítve „román középkori régészet eredményeit" is.1 A román-magyar párhuzamos megtelepedés kérdésköre már a két világháború között is megjelent a magyar történetírásban. Melich János úgy vélekedett, hogy „menekülhettek az ős oláhok is, akik közül a dák oláhok a IX-X. század határán és a X. század első felében Erdélyben s Erdélyen kívül is itt-ott, sokszor csak ideig-óráig lakhattak",2 míg Tamás Lajos szerint „nomád pásztorcsoportok [...] már a IX. században is megfordulhattak a Kárpátok kövér havasi legelőin".3 Mindketten Alexandru Phillipide nagyhatású nyelvészeti műve alapján jutottak erre a gondolatra.4 Mivel még nincs nyelvészképzettségünk, nincs jogunk, de hiábavaló is lenne Philippide elméletét elemezni, mint ahogyan más nyelvész eredményeit sem tárgyalhatjuk érdemben. Azonban úgy véljük, hogy az állítólagos párhuzamos megtelepedés kérdésével, illetve a román középkori régészet „bizonyító erejével" felettébb szükséges foglalkozni régészeti szemszögből több ok miatt is. 1 Miskolczy Ambrus: Románok a történeti Magyarországon. (Kisebbségkutatás Könyvek) Bp. 2005. 39^10. 2 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1929. 314. 3 Tamás Lajos: Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában. Bp. 1935. 220. 4 Alexandru Philippide: Originea rominilor I. Ia§i 1923.