Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az 1505-ös rákosi országgyűlés és a szittya ideológia 361
372 KUBINYI ANDRÁS Ady Endréig ezzel táplálta-lelkesítette (ezzel is...) önmagát és a többieket, akkor hát ha nem magát a tényt, amelyről nincs hiteles bizonyítékunk, de ezt a hatást kell tekintetbe venni és tiszteletben tartani. (Mennyi Attilát, Csabát, Ildikót kereszteltek csak az utóbbi évtizedekben!) A szellem, az irodalom, íme, történelmi realitás, teremtő és megtartó erő! Lelkeket formál és tettre buzdít...(No, erre a történész és a politikus csak mosolyog, vagy legyint. Tegye, ha jól esik neki!)7 1 Mindezt figyelembe véve elvesztegetett idő lenne a hun-szittya elmélet valóságtartalmáról vitatkozni, az ezt hirdetőket úgy sem lehetne egy esetleges ellenvéleménnyel meggyőzni. Számunkra nem is ez a lényeg, hanem annak bizonyítása, hogy a középkor végén ez volt a köztudat, amellyel akár az ország védelmére is mozgósítani lehetett a nemességet. A legjobb példa a nem sokkal Mohács után író Csáti Demeter ferences barát híres Pannónia megvétele című művének kezdő versszaka: Emlékezzenk régiekrel, Az Szkythiából kijüttekrel, Magyaroknak eleikrel És azoknak vitézségekrel.7 2 Több dologról van ugyanis szó. A késő középkori hagyomány magyar őshazának a szittyák földjét tartotta. Onnan jöttek ki először a magyarokkal azonosított hunok is. Ebből logikusan következik, hogy a hunok és magyarok szittyák is. A hazai olvasni tudó réteg ezt evidenciának fogta fel, mint ahogy külföldön is azonosították a magyarokat a hunokkal. így lett még a Zsigmond királyról író Eberhard Windecke szerint is Attila a magyarok első királya. Elsősorban a királyi kancellária és kúria jogtudó értelmisége képviselte ezt az álláspontot. Nem véletlen, hogy Thuróczy is ítélőmester volt, akár későbbi utóda, Werbőczy. Feltűnő viszont, hogy a koldulórendek többnyire nem is nemesi eredetű tagjai, mint például Laskai Osvát, vagy Csáti ugyanezt vallották.73 Laskai elfogadta ezt a tanítást, ugyanakkor éles szavakkal támadta az urakat.7 4 A külföldi és a hazai humanisták is előszeretettel alkalmazták a magyarokra a szittya és hun jelzőt, és kötötték össze a három népet. Jellemző, hogy az olasz Bonfini szerint Mátyást 1464. évi székesfehérvári koronázása alkalmával a felkiáltások között a „második Nagy Sándor", a „második Caesar" mellett többek közt „szittya Mars"-nak nevezték.7 5 Ezzel kapcsolatban azonban egy 71 Veres Péter: Bölcs és balgatag őseink. Bp. 1968.2 59. 72 Varjas Béla: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Bp. 1982. 205. — Csátira 1. Horváth János: A reformáció jegyében. A Mohács utáni félszázad magyar irodalomtörténete. Bp. 1957.2 180-183. 73 Vö. Deér József: Királyság és nemzet I. (Tanulmányok 1930-1947) Máriabesnyő-Gödöllő 2005. (História Incognita 1/13.) 223-229. 74 Szűcs J.: Nemzet és történelem i. m. 570-581. 75 Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades. Edd. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Saec. XV) Tom. IV/1. Bp. 1941. 1. (Decas IV Liber I. 5.)
