Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az 1505-ös rákosi országgyűlés és a szittya ideológia 361
Kubinyi András AZ 1505. ÉVI RÁKOSI ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A SZITTYA IDEOLÓGIA „Ez a rövid oklevél: az 1505.-i végzés a rendi törekvések legteljesebb kifejezője, valóságos programmja annak a szerepnek, melyet a Mohács előtti magyar rendiség az államban és politikai életben magának követel" — írta Bartoniek Emma 1936-ban.1 Szűcs Jenő így értelmezte 1970-ben a rákosi végzést: „A »nemzeti« öntudat nem a déli bánságokban, a török harcmezőn csírázott ki, hanem Rákos mezején (...). Az igazi aratás ideje a 15-16. század fordulója körül tartott tömeges »rákosok«, országgyűlések alkalmával jött el, az aratóünnepet már Werbőczy rendezte 1505-ben, miután megfogalmazta és teátrális jelenet keretében felolvasta, lefordította és megmagyarázta a latinul nem értő sokadalomnak a nemesi nacionalizmus Magna Chartáját, az ún. rákosi végzést".2 A „rákosi végzés" ideológiai tartalma megértéséhez foglalkoznunk kell az 1505. évi rákosi országgyűlés létrejöttével, határozataival, valamint a „végzés" tartalmával. Az országgyűlés előtörténetét a régebbi történetírás tisztázta.3 II. Ulászló 1504-ben betegeskedett, és valószínűtlennek látszott, hogy képes lesz újabb gyermeket nemzeni. Leánya, Anna, csak 1503-ban született, s a leányok trónöröklési jogát a nemesség nem fogadta el. A Habsburgok viszont, két korábbi szerződés alapján,4 az uralkodó törvényes fiú utód nélküli halála maguknak követelték a trónt. 1504-ben meghalt Corvin János, majd fia is, így Mátyás törvénytelen fiával már nem kellett számolni. Ekkor tűnt fel a politikában a még csak 18 éves Szapolyai János, az ország legnagyobb birtokosa, aki helyett a közügyekben még anyja, Tescheni Hedvig hercegnő vett részt. A magyar rendekben és Hedvigben a fenyegető dinasztikus válság megoldására az az ötlet merült fel, hogy János vegye feleségül a még csak két éves Annát, és ha a beteges-1 Bartoniek Emma: A királyi hatalom eredetéről. Századok 70. (1936) 494. 2 Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge (hozzászólás egy vitához.) Bp. 1970. (Értekezések a történeti tudományok köréből 51.) 65. 3 A legfontosabb forrásokat idéző szakirodalmat itt sorolom fel. Főként ezekre támaszkodom, ezért csak különösen fontos esetben idézem ezeket. Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). A Magyar Nemzet Története (Szerk. Szilágyi Sándor) IV Bp. 1896. 374-380.; Uő: Werbőczi István életrajza. Bp. 1899. 34-46.; Uő: A magyar királyválasztások története. Máriabesnyő-Gödöllő 2005. 123-131.; Szabó Dezső: Magyar országgyűlések 1505-1508. Századok 42. (1908) 697-711.; Uő: Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505-1526. Bp. 1917. (A Magyar Nemzet önállóságáért és függetlenségéért vívott küzdelmek története I.) 88-99.; Bartoniek Emma: A magyar királyválasztásijog a középkorban. Századok 70. (1936) 391.; Hermann Wiesßecker: Kaiser Maximilian I. Das Reich, Österreich und Europa an der Wende zur Neuzeit. Bd. III. Wien 1977. 321-328. 4 Köblös József - Süttő Szilárd - Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000-1526. Pápa 2000. 196., 250.
