Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 341 egyebek, mint tudományos konstrukciók, amelyek nem pontosan tükrözik az életet. 3) nemigen szokás a házasodások ezen következményeivel számolni, nyilván mert a forrásokban legföljebb az uralkodó elitről esik szó, s ezért a keveredéseket elszigeteltnek gondolják, pedig azok minden időkben, minden népnél, minden társadalmi rétegben gyakoriak voltak. Az idegen nők ugyanis — a család, a nemzetség szaporításának örök szempontján túl — mindig presztízs-értéket is képviseltek; új- és modern kori példák alapján még az is nagyban valószínűsíthető, hogy az ázsiai népek különösen kereshették a szőke, azaz az első pillantásra észrevehetően nemsteppei származású nőket. (Minthogy az 5. században még csak a legelején tarthatott a nordikus típus keveredése a sötét hajszínűekkel,330 ezért elképzelhető, hogy Ildico, Attila utolsó felesége szőke lehetett.) Edika és Odoaker származásáról, a római comes Bonifatius végrendeletéről fentebb esett már szó.331 Ugyanabban az időben előfordult, hogy egy vandál harcosnak szvéb felesége volt,33 2 azon pedig senki sem lepődött meg, hogy miként a Balambérnak, a 370 körüli hun királynak a felesége gót, úgy Attilának is az időben utolsó felesége szintén germán eredetű volt (Jordanes 249., 254.). A keleti türk vezérekhez, a kazár kagánokhoz feleségül adott kínai, illetve bizánci hercegnők esetei köztudottak. Mindezeknek természetesen mindig maradt anthropológiai nyoma, ami az öröklődés törvényszerűségeinek megfelelően nemzedékekkel később is újra fölbukkanhatott — elénk pedig mindig ilyen csoportok temetői kerülnek! 4) Az embertani típusok és főleg a genetikai állomány keveredését az ókor óta folyó, a 9-10. század folyamán óriási méreteket öltő rabszolgakereskedelem is nagyban előmozdíthatta: akkoriban tömegesen kerültek Közép-Ázsiába szláv (a népnév a Kalifátusban a 'rabszolga' szinonimájává vált33 3 ) és finnugor eredetű rabszolgák.33 4 Ugyanígy, amikor a 860 körüli magyarok a Krímben történő eladásra szánt rabszolgák szerzése céljából „meg-megrohanták a [keleti — B. Cs.] szlávokat", elképzelhetetlen, hogy egy-egy szépnek ítélt lány ne került volna a kisebb-nagyobb rangú ősmagyar vezérekhez is, és ez nem csak egyszer fordulhatott elő, amint az onoguroknak az 5. században említett — a kutatás egybehangzó véleménye szerint az Urai-vidék finnugor lakosságával folytatott — prémkereskedelme során is előfordulhattak hasonló esetek. Mindezek az „idegenek" (meg akikről egyáltalán nem is tudunk!) oly mértékben és szá-330 Maurikios a 6-7. század fordulóján a frankokat és langobardokat „szőke népként" írta le, 1. W. Pohl-, Strategies i. га. 27. 331 Walter Pohl-, Ethnicity, Theory, and Tradition: A Response. In: Barbarian Identitity i. m. 234. 332 P. Brown: Szent Ágoston i. m. 510. 333 Vö. Jutta Reisinger - Günter Sowa: Das Ethnikon Sclavi in den lateinischen Quellen bis zum Jahr 900. In: Glossar zur frühmittelalterlichen Geschichte im östlichen Europa, Beiheft 6. Stuttgart 1990. 334 Peter B. Golden: al-Sakaliba. The Encyclopaedia of Islam 8. (1995) 872-878.
