Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 27 folyamatokat.7 Megállapítása szerint „a tartósan privilegizált osztályokhoz tartozást a tulajdon monopolizálása kondicionálja, míg a döntési kompetenciával rendelkező elithez való tartozást a kulturális tőke, vagy a politikai kapcsolatrendszer attribútumai is lehetővé teszik."8 Amennyiben a helyi elit elméleti meghatározásánál Lengyel György definíciójából indulunk ki, akkor a helyi elitbe a helyi társadalom meghatározó döntési-befolyásolási kompetenciákkal rendelkező csoportjai tartoznak. Ezek a kompetenciák különböző szervezeti, intézményes pozíciókhoz kapcsolódnak, a vezetőréteg e pozíciók birtoklásával biztosítja a maga számára a döntések monopóliumát. A fentiekből következően a helyi elitet mint a helyi közösség uralmi viszonyai között szerveződő, e viszonyok által meghatározott társadalmi csoportot lehet vizsgálni. Az önkormányzó városi társadalomban a képviselőtestület az a szerv, amely a helyi közösség egészét testesíti meg, tagjai rendelkeznek a település életére kiható legfontosabb döntések meghozatalára való felhatalmazással, a benne helyet foglalóknak — legyenek akár virilisek, akár választottak — van rá a legnagyobb esélyük és lehetőségük, hogy személyes véleményükkel befolyásolják a közösség életét, a képviselőtestületi tagság jellegétől függetlenül. Úgy gondolom tehát, hogy a városi elit fogalmához legközelebb a helyi képviselőtestület tagsága áll.9 A legnagyobb adófizetők jegyzékein az adókon keresztül a tulajdon, míg az adókétszerezések révén a kulturális tőke is megjelent, ezáltal a virilisek kétségtelenül a helyi elitbe tartoztak. A legnagyobb adófizetők azonban nem sajátították ki teljesen a helyi döntési-befolyásolási kompetenciákkal járó szervezeti pozíciókat, így nem azonosíthatjuk őket automatikusan a helyi elittel. Az a szabályozás ugyanis, amely a virilisek számára az önmagát kormányzó helyi közösség vezetésében pozíciót biztosított, ugyanezzel a döntéshozó pozícióval a választott képviselőket, továbbá a városi tisztviselők egy csoportját is felruházta. Ezek elittagságát már jóval kisebb mértékben a vagyon biztosította (bár a dualizmus idején nem elhanyagolható tényezőt jelentett), hanem sokkal inkább a kulturális valamint a kapcsolati tőke. Budapest első törvényhatósági bizottságának társadalmi összetételét vizsgálva Horváth J. András rámutatott arra, hogy mivel a fővárosban nem a nyers, hanem a választással kombinált virilizmust vezették be, lehetőség van a városvezetésbe való bekerüléshez szükséges tőkefajták súlyát is felmérni.1 0 Vizsgálati eredményei alapján úgy tűnik, hogy a megválasztáshoz szükséges társadalmikapcsolati tőke nem feltétlenül és nem elsősorban a vagyonhoz, hanem inkább a 7 Lengyel György: A multipozicionális gazdasági elit a két világháború között. Budapest, ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, 1993. 15. 8 Uo. 16. Vö. Gyáni-Kövér: i. m. 192. 9 A helyi elitnek a képviselőtestülettel való azonosításához Tóvári idézett munkája mellett I. még Tokaji Nagy Erzsébet: Szombathely urbanizációja a századfordulón. Éhen Gyula szerepe a város modernizációjában. In: Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk. V Fodor Zsuzsa. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, 1995. 212-227. 10 Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán — Az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele. In: Tanulmányok Budapest múltjából XXVIII. Szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1999. 23-52.
