Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277

AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 329 nem népek, nem politikai egységek; mindegyikükön belül számtalan kisebb régészeti-kulturális alcsoport különíthető el, melyek értékelése a régészet feladata. Az is nyilvánvaló, hogy egyes régiókban különféle népek éltek, amelyek természetesen az eredetükben is különböztek egymástól, az anyagi kultúrájukban megmutatkozó különbség viszont nem kizárólag és közvetlenül az egyes ethnikumok eltéréséből fakadt, hanem számtalan faktorból. A politikai és régészeti egységek egymáshoz való viszonyát azok a hasonlóságok jelzik a legjobban, amelyek az egymással szomszédos régészeti kultúrák, illetve politikai egységek peremvidékein figyelhetők meg,25

0

lett légyen az a szászánida-bizánci, vagy a karoling kori breton-francia határ;25

1

egy találó megfogalmazás szerint a peremkultúrák jobban hasonlítanak egymásra, mint a saját központjukéra.25

2

A különféle régiókon belül megfigyelhető kulturális csoportok lényegét részben nyilvánvalóan befolyásolták az adott régió lakóinak ethnospecifikai sajátosságai, de az adott kultúra kialakulását mindig a népesség tényleges anyagi, külpolitikai, kereskedelmi és gazdasági lehetőségei határozták meg, s azok változásai a kultúra változásait is eredményezték. Az anyagi kultúra az ethnikumtól függetlenül állandó változásban volt, illetve van s így a viselet is kultúr- és nem ethnospecifikus. d) A hajviselet A hajviseletet mint olyat általában a kutatás kultúr-, illetve ethnospecifikusnak és egyéni jellegzetességnek tekinti;25

3

ez — a dolog természete folytán — túlnyomórészt írásos források, kevésbé: ábrázolások, még kevésbé pedig régészeti leletek révén tanulmányozható. A hajviselet tekintetében jól megmutatkozik annak a különbségtételnek a lehetősége, amiről a ruházat kapcsán fentebb volt szó: az egyes kultúrák között egyértelmű és szembeötlő,25

4

azokon belül már csak nagyobb csoportok, regionális különbségek érzékelhetők a számunkra, az azokon belüliek pedig — azaz a tényleges ethnikai különbségek — egyik forráscsoport révén sem ragadhatok meg. Első pillantásra elhihető, hogy Itália, Skandinávia és az ibériai félsziget lakói másként hordták a hajukat; ben-250

Vö. Centre and Peripheiy. One World Archaeology. Ed. Timothy С. Champion. London 1989. 251 Julia M. H. Smith. Confronting Identities: the Rhetoric and Realitity of a Carolingian Frontier. In. Integration und Herrschaft. Ethnische Identitäten und kulturelle Muster im frühen Mittelalter. Forschungen zur Geschichte des Mittelalters 3. (2002) 163-176. 252 Nina Garsod'an: Byzantium and Sasanians. In: Cambridge History of Iran 3 (1), The Seleucid, Parthian and Sasanian Periods. Ed. Ehsan Yarshater. Cambridge 1983. 569. 253 Percy E. Schramm: Zu Haar- und Barttracht als Kennzeichen im germanischen Altertum und im Mittelalter. In: Uő: Herrschaftszeichen und Staatssymbolik I. Stuttgart 1954. 121.; Renate Rolle - Henning Seemann: Haar und Bart als individueller Kennzeichen. In: Bilder früher Menschen. Archäologie und Rekonstruktion. Hg. G. Bernhardt. Münster 1992. 111-139. 254

A magyar Képes Krónika 14. századi krónikaírója tudósít arról, hogy 1046-ban Vata „leborotváltatta fejét, és pogány módra három varkocsot eresztett" (82. cap.). A krónikaíró nyilvánvaló ok-okozati összefüggést látott a békési vezér pogányként való föllépése és a (pogány) hajviselete között. Valójában számolni kell azzal is, hogy Vata már eredetileg is pogány módon hordta a haját, csak az a politikai föllépésekor vált jelzésszerűvé. Akár így, akár úgy, az üzenet a világ szemében mindenképpen egyértelmű volt; ami azt jelenti, hogy a hajviselet ebben a helyzetben világnézeti, politikai tartalmat kapott.