Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
330 BÁLINT CSANÁD nünket most a magyarok és az Európába került steppei eredetű népek hajviselete érdekel. A Közép- és Délkelet-Európában élt steppei (eredetű) népek hajviselete lényegesen, már az első pillantásra is jól érzékelhetően különbözött az európaiakétól. Ennek életszerű leírását kapjuk a Theophanes Confessor által az 557/ 558-ban Konstantinápolyba érkező és ott nagy feltűnést keltő követekről szóló, közismert híradásban: „Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva" (Theophanes 6050).255 Az európaitól való eltérést pontosan meg is fogalmazta egy másik kortárs, talán szemtanú25 6 bizánci történetíró, aki szerint a frankok királyainak hosszú ugyan a haja, de nem olyan „fésületlen, piszkos, elhanyagolt és visszatetsző módon közbefűzéssel befont" (Agathias I. 3, 4.), mint az avaroké.25 7 Ha a rendelkezésünkre álló — meglehetősen kevés! — forrásokat közelebbről megnézzük, akkor kiderül: miként a fentebb már említett, csontlemezekkel merevített íjakkal kapcsolatban, ebben az esetben sem valamilyen ethnospecifikus jellegzetességgel állunk szemben. Az európai népekkel összehasonlítva valóban lényegesen eltérő módon bántak a hajukkal, de az idevonatkozó adatokból egyértelműen kiderül: lehetséges ugyan bizonyos csoportosítás, ám azon belül pontos, valóban népek szerinti megkülönböztetést a hajviselet alapján nem lehet tenni. Az írásos, tárgyi és képi források a következő változatokról tudósítanak: kibontva viselt hosszú haj, copfiok), borotvált fej. A rendelkezésünkre álló adatok alapján nem egyértelmű, csak valószínű, hogy a fej borotválása kombinálódott a copf(ok)ba font hajviselettel. Ezek az alaptípusok azonban olyan jellegzetes módon különülnek el egymástól, hogy még a kevés és nem mindig egyértelmű források segítségével is lehetőség nyílik bizonyos ethnikai különbségtételre. Az avarok hajviseletéről a Theophanesnál és Agathiasnál leírttal egyező tudósítás olvasható más, egykorú bizánci forrásokban is; valamennyi a hajnak kibontva történő viseletéről szól (Iohannes Ephesinus VI. 24: „Ez a hajviseletével258 feltűnő nép, amelyet avaroknak neveznek..."; Corippus, Praefatio 4-5., III. 262).259 Fontos adat, hogy vitathatatlanul ennek látjuk — nyilvánvalóan avar kéztől származó — ábrázolását a Mandjelos-i csont bogozón.26 0 Sietve kell azonban megjegyeznünk, hogy az említett mellett a copf divatja is elterjedt volt, amint ezt egyértelműen mutatja — az avarkoron belül pontosabban nem keltezhető — pörösi csont tégelyen26 1 és az egyházaskéri 8. századi kisszíjvégen26 2 látható ábrázolás. Egyértelműen a kettesével hordott copfokról tanús-255 Szádeczky-Kardoss S.: Avar forrásai i. m. 18. - Ugyanezt a szöveget adja közzé a Monembasiai krónika mindkét változata is, 1. uo. 256 Uo. 18. 257 U o 258 Szádeczky-Kardoss Samu itt zárójelben, kérdőjellel beszúrta: „varkocsos (?)", ez azonban csak az ő értelmezése volt, vö. uo. 17. 259 U o 260 Slauenka Ercegovic-Pavlovic: Avarski konjanicki grob iz Mandjelosa. Starinar 24-25. (1973-1974) Tab. IV: 1. 261 László Gy.: Kettős honfoglalás i. m. 176-177. (7., 8. kép). 262 Fettich Nándor. A honfoglaló magyarság fémművessége. Archaeologia Hungarica 21. (1937) Taf. VIII: 8.
