Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
326 BÁLINT CSANÁD társadalmi helyzetet pedig köztudottan mindenütt meglehetősen pontosan tükrözte. Mindezt a régészet olykor kitűnően tudja szemléltetni (miközben sok kutató ethnospecifikus jellegzetességnek [is] tartja!). Hozzá kell ehhez tennünk, hogy — különösen az eurázsiai steppe alapvetően patriarchális társadalmaiban — a női viselet nem a nőnek magának, hanem mindig az apának, illetve a férjnek a társadalmi helyzetét tükrözte.241 Ezért módszertanilag érthető volt ugyan a honfoglalás kori leletanyag csoportosítását a férfiakénál gazdagabb és változatosabb női viseletre alapozni,24 2 csak annak a társadalmi vetületére volt elhibázott következtetni. Az idő dimenziójában jól megmutatkozik a viselet nem-ethnospecifikus volta azokban az esetekben, amikor az adott népesség nemzedékeken keresztül jelentős keveredések, külső behatások nélkül élt. Forrásadatunk is van erre: a langobard Paulus Diaconus (kb. 720-790) Theodelinda (t 630) palotájának festményei láttán meglepődött, hogy népe — az eltelt másfél század leforgása alatt, részben római hatásra — teljesen megváltoztatta a viseletét (História Langobardorum cap. 22.). Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egy nép viselete megváltozhat az ethnikai identitás megváltozása nélkül. Nagyon tanulságos, hogy ugyanezt látjuk keleti eredetű népek esetében is: a későavar kori (8. század) férfi és női ékszerek és övdíszek sokban eltértek a középavar koriaktól (7. század második fele) és még inkább a biztosan a 7. század első felében használt koraavar koriaktól, miközben az Avar kaganátus folyamatosan fennállt. Közismerten óriási volt a különbség a magyarok honfoglalás kori és a 11. századi viselete között is, amit senki sem írt az eltelt száz év alatt beolvadt, vagy netán újonnan bevándorolt népek számlájára (lásd fent). E példák egyben újabb jelét adták annak, hogy az ethnospecifikus jelenségeket vizsgálva a Kelet és Európa adatait és kutatási eredményeit össze lehet egymással vetni. Ami a viselet térbeli terjedését illeti, a kora középkori Kárpát-medencére vonatkozóan van két figyelemreméltó forrásadatunk. Mindkettő hiteles és az előbbiekhez hasonlóan szintén arra figyelmeztetnek, hogy a viselet a tér vonatkozásában — azaz népek elkülönítésében — is irreleváns, amennyiben ethnospecifikus vonások elkülönítését várjuk tőle. Még mindössze néhány év telt el a magyarok honfoglalása óta, s Theotmar salzburgi érsek már 900 tavaszán azt panaszolta IX. János pápának, hogy a morvák a magyarok módjára borotválják a fejüket, a bajor püspökök pedig magyar módra öltözködnek.243 (Rendkívül figyelemre méltó, hogy teljesen idegen, még csak nem is európai divatjelenségek mily rendkívül gyorsan nyertek befogadást a szomszédoknál!) Megint azt látjuk tehát, amiről az imént volt szó: a ruha és a haj viselete ugyanazon népnél az idők folyamán lényegesen megváltozhatott, még akár idegen divatot is követve, másrészt pedig azt, hogy egy divatjelenség — ugyanabban az időszakban! — az azt létrehozótól teljesen eltérő eredetű és kultúrájú népeknél is elterjedhetett. 241 S. Brather: Ethnic Identities i. m. 153. 242 Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. (Régészeti Tanulmányok 1.) Bp. 1962. 243 Györffy Gy.: Bevezetés i. m. 221.
