Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 325 Amikor pedig arra hívom föl a figyelmet, hogy a régészet ritkán és kevéssé alkalmas az eseménytörténet és az ethnogenetikai folyamatok megrajzolására, akkor nem én vagyok a szkeptikus, szuperkritikus, hanem Magyarországon diszciplínánk sok művelője (volt) az, aki túl messzire ment a lehetőségeink és kompetenciánk megítélésében. Érdemes fölfigyelnünk Bóna Istvánnak egy a régészet történeti forrásként való használatára vonatkozó intésére: „ ... a régészet is túl sokat várt önmagától."23 4 c) A viselet A viseletet általában mind az írásos források szerzői — a történetírás kezdete óta —, mind a kutatók egészen a legutóbbi időkig a nyelv és a szokások mellett szintén az ethnospecifikus jellegzetességek között tartották számon.235 (Kivételt az ebben is kiváló Herodotos jelentette: ő észrevette, hogy egy-egy nép jellegzetes viseletét másik is hordhatja [vö. I. 135., V 87.1, míg más esetekben fölfigyelt arra is, hogy azonos viseletet hordók külön nyelveken beszélhetnek [IV 23., 106.1.) Arról, amit ma népviseletnek hívunk, a modern kutatás már kimutatta, hogy az egyáltalán nem az ethnikai és/vagy kulturális identitás közvetlen kifejezése, hanem a legtöbb helyen a 19. századi romantikus, nemzeti mozgalmak következménye,236 s leginkább a társadalmon belüli helyzetnek és a közösségeknek önkifejeződése.237 Nincsen alapunk kétségbe vonni, hogy ez ne így lett volna a régészeti korokban is: egyértelmű írásos adatok figyelmeztetnek a kora középkori Eurázsia mindkét végéből: viselet (és nyelv) valóban nem feltétlenül tükrözte az ethnikumot. Ez fordítva is állítható: az ethnikai hovatartozás megmaradhatott a viselet és a nyelv megváltozása mellett is. így például amikor a kései Chao császárság uralkodója elrendelte, hogy öljék meg a birodalmában élő hiung-nukat (azaz az ázsiai hunokat), sok kínait is kivégeztek, mert a kiirtandók nagy része kínaiul beszélt és öltözködött.23 8 Ugyanez megismétlődött közel másfélezer évvel később: a mongol dinasztia rákényszerítette a viseletét, hajviseletét a kínaiakra, akik aztán a Ming dinasztia trónralépésekor visszatértek a saját viseletükhöz, sőt: akkor még a mongol viselet, nyelv és személynevek használata is be lett tiltva.239 A viselet mind az idő folyamatában, mind a térbeli terjedésében mindig erősen ki volt téve a változásoknak,24 0 ami voltaképpen nem is lehet meglepő; a 234 Bóna István: Régészetünk és Kelet-Európa. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának Közleményei 28. (1979) 45. 235 Irodalmát I. W Pohl: Strategies i. m. 9. - Ugyanezt a magyar kutatás sokáig meghatározó egyénisége esetében 1. László Gy.: Magyar őstörténet i. m. 461. 236 Gabriella Schubert: Kleidung als Zeichen: Kopfbedeckungen im Donau-Balkan-Raum. Wiesbaden 1993. 9-17. 237 S. Brather: Ethnic Identities i. m. 153.; G. Schubert: Kopfbedeckungen i. m. 42.; W. Pohl: Distinction i. m. 40. 238 William M. McGovern: The Early Empires of Central Asia: A Study of the Scythians and the Huns and the Part They Played in World History. Chapel Hill NC 1939. 350. 239 Kurakichi Shiratori: The Queue among the Peoples of North Asia. Memoirs of the Research Department of the Toyo Bunko 4. (1929) 6. 240 W. Pohl: Strategies i. m. 9.
