Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277

324 BÁLINT CSANÁD látni, hogy ez az egyediség — miként a 10. századi magyarok cserépbográcsai esetében — valójában nem az ethnospeciflkum szintjén jelentkezett, hanem a két, kontinensnyi méretekben eltérő kulturális csoport találkozásában; magától értetődő, hogy az anyagi kultúra ilyen léptékű összehasonlításokban eltérést mutat. A reflexíj használata, illetve az attól való tartózkodás ethnikai tekintetben azonban csak egy adott térség (Kárpát-medence, Közép-Európa) és adott időszak (6-10. század) vonatkozásában bírhat relevanciaértékkel, a steppei népeket nézve már nem, minthogy különféle tipológiai változatokban azt használták az egész eurázsiai steppén. Ugyanez a helyzet a kengyel európai használatának elterjesztésében az avaroknak általánosan tulajdonított szerep megítélésénél is;22

9

azaz hogy e tárgytípus (ismét: csakis európai perspektívából nézve!) ethnospecifikus lett volna. Ez azonban megkérdőjeleződik azáltal, hogy vaskengyel az avar ethnogenezis és vándorlás szempontjából számbajövő belső- és középázsiai régiókban egyetlen 5-6. századi leletben vagy ábrázoláson sem mutatható ki (miközben az előző évszázadokban való koreai és kínai használata többszörösen bizonyított,23

0

ami viszont már a vaskengyel általános eredetkérdéséhez tartozik). Hasonló a helyzet a 10. századi Magyarország régészeti leletanyagával kapcsolatban is: számos ékszer-, lószerszám-, fegyver- és kerámiatípus használata a szomszéd népekkel, az egykorú Közép-Európa emlékeivel összehasonlítva — tehát elhatároló, megkülönböztető viszonylatban! — egyértelműen ethnospecifikusnak minősül, ámde csakis ebben az összehasonlításban; máskülönben a honfoglalás kori leletanyagon belül olyan, általunk megragadható szignifikáns különbségek, csoportosulások nem figyelhetők meg, amelyeket feltétlenül ethnikumokhoz lehetne kötni és nem különféle regionális sajátosságok voltak.23

1

Ezt azt jelenti, hogy az avarok és a honfoglaló magyarok régészeti kultúrája nem önmagában volt ethnospecifikus, hanem kizárólag az adott földrajzi-kulturális kontextusban, azaz hogy ez a specifikum valójában nem egy belső, az ethnikai jellegzetességekből fakadó sajátosság, hanem csak kívülről történő megközelítésben, a környezettől, a többiektől való eltérésben magában mutatkozik meg,23

2

s azokból az ethnikai-kulturális összefüggésekből adódik, amelyek a szóbanforgó politikai alakulat valamennyi lakója számára egyformán érvényesek voltak. Ennek fölismerése a kelet-európai gótok régészeti hagyatékával kapcsolatban már megtörtént233

— ezt az utat kell majd nekünk is folytatnunk. 229 Vö. Csanád Bálint: Probleme der archäologischen Forschung zur awarischen Landnahme. In: Ausgewählte Probleme europäischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters. Hg. Michael Müller-Wille, Reinhard Schneider.(Vorträge und Forschungen 41.) Sigmaringen 1993. 261. 230 jg

or

L Kyzlasov: О proischozdenii stremjan. Sovetskaja Archeologija 1973: 3. 24-36.; Wakou Anazawa - Junichi Manome: The Tomb of Fens-Su-Fu, Northern Yen and its Problem. Kobi-Jitsu 85. (1973) 9-11 Albert E. Dien: The Stirrup and its Effect on Chinese Military History. Ars Orientalis 16. (1986) 33-56. 231

Vö. a 10. századi női viselet legnagyobb darabszámú dísze esetében: Csanád Bálint: Südungarn ím 10. Jahrhundert. (Studia Archaeologica 11.) Bp. 1991. 123-132. 232

L. a 143. sz. jegyz. 233 Irina V. Zin'kovskaja: Das Gotenreich Ermanarichs im Lichte aktueller historisch-archäologischer Forschungen im Süden Osteuropas. Ethnographisch-Archäologische Zeitschrift 44. (2003) 369-386.