Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277

AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 309 3) Az anyagi kultúra a) A régészeti anyag Már a világtörténelem legelső, ismert „ásatása" is előre elhatározottan ethnogenetikai célzatú volt: az athéniak Kr. e. 425-ben a Délosz szigetén talált régi sírokba temetettek ethnikumát „ ...a velük eltemetett harci felszerelésről s a temetkezésnek a kariaiaknál még ma is szokásos módja" alapján vélték megállapíthatni (Thukydides: A peloponnészoszi háború I. 8). A régészet tudományos kutatásában a legősibb korszakától kezdve jelen volt egy olyan irányzat, amelyiknek célkitűzése a leletek ethnikai azonosítása volt: Nicolaus Marschalk 1521-ben megjelent munkájában a Rostock környékén megfigyelt megalit síroknak a herulokhoz, a sírhalmoknak pedig a szlávokhoz való tartozását szándékozott igazolni.161

A régészeti leletek ethnikai interpretációjára irányuló törekvés általános, ma a világ sokféle régészeti kutatásában jelen van, de ez önmagában még nem nacionalista megnyilvánulás — a következtetések felhasználása lehet az. A legtöbb közép- és kelet-európai ország kora középkori régészetében az ethnikai azonosítás az egyik legfőbb cél s ez határozza meg mind az eurázsiai steppe, mind a magyar őstörténet tanulmányozását is. A régészet a 20. század elején jutott olyan helyzetbe, hogy joggal hihette: a modern értelemben vett tudományos igénnyel vállalkozhat történeti, azon belül ethnogenetikai kérdések megválaszolására; korábban a romantika befolyása és a módszeresség hiánya volt egyszerre a meghatározó. Hogy a leletek kevéssé alkalmasak ilyen szerepet betölteni, az csak e század végére vált világossá. A régészet ethnogenetikai kompetenciáját érintő kutatástörténeti áttekintésekben szinte mindenütt első helyen és negatív beállításban szerepel Gustav Kossinna (1858-1931) neve,162

mint aki a Németország nemzetiszocialista korszakában elkövetett történelemhamisítások kiindulópontját, tudományos alapját teremtette meg, sőt, felelős is azokért.16

3

Kossinna hibája valójában a nép fogalmának romantikus értelmezésében gyökerezett, de ugyanez a felfogás uralkodott az azidőben Európa-szerte népszerű néprajzban is. Igazából Gustav Kossinna követői voltak azok, akik az 1930-1940-es években ténylegesen elmentek a nácizmusig.164

(Az utóbbiak neve ma már kizárólag a korszak tudománytörténeti 161 Sebastian Brather: Ethnische Identitäten als Konstrukte der frühgeschichtlichen Archäologie. Germania 78. (2000) 139-177. 162

Ulrich Veit cikke mottójának tette meg E. McWhite egy mondatát: „Szinte divatos Kossinna elméleteit lekicsinyelni, pedig a módszerei talán nem is voltak olyan rosszak, mint amilyen tévesen használta azokat", 1. Ulrich Veit: Ethnic Concepts in German Prehistory: a Case Study on the Relationship between Cultural Identity and Archaeological Objectivity. In: Archaeological Approaches i. m. 35. 163 Személyével, munkásságával nagyszámú munka foglalkozik, 1. Sebastian Brather: Kossinna, Gustaf. Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 17. (2000) 263-267.; Ulrich Veit: Gustaf Kossinna and his Concept of National Archaeology. In: Archaeology, Ideology and Society: The German Experience. Hg. Heinrich Härke. (Gesellschaften und Staaten im Epochenwandel 7.) Frankfurt 2000. 41-44.; Eine hervorragend nationale Wissenschaft: Deutsche Prähistoriker zwischen 1900 und 1995. Hg. Heiko Steuer. (Ergänzungsbände 29.) Berlin 2001. 164 Leo Klejn: Kossinna im Abstand von vierzig Jahren. Jahresschrift Mitteldeutscher Vorgeschichte 58. (1974) 7-55.; Florin Curta: From Kossinna to Bromley: Ethnogenesis in Slavic Archaeology, in: Barbarian Identity i. m. 203.