Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
310 BÁLINT CSANÁD elemzéseiben szerepel, tényleges tudományos hatásuk nincsen.) Maga a „régészeti kultúra = ethnikum" képlettel összefoglalható felfogás egyáltalán nem kizárólag tőle származik, valószínűleg csak azért kötődik a nevéhez, mert módszeresen ő alapozta meg azt, és az az általa írt nagy szintézis révén — politikai tartalom nélkül! — terjedt el Közép- és Kelet-Európa-szerte. Az utóbbihoz az a történelmi adottságokból következő körülmény járult hozzá nagyban, hogy az említett régióban egészen napjainkig a német régészet volt a meghatározó, az pedig szintén mélyen rejlő történeti és kulturális okokra vezethető vissza, hogy a szóbanforgó felfogás kritikája nem-német (angolszász) kutatásból eredt. A régészeti kultúráknak népekkel való azonosítása a 19. század közepén kialakult tudományelméleti felfogásból fejlődött ki: Gustav E Klemm (1802-1867) és Edward В. Taylor (1832-1917) alakították ki azt a koncepciót, hogy a „kultúra" mint olyan történetileg értékelhető jelenség.165 Szigorúan módszertani szempontból Gustav Kossinnát azért kétségtelenül el lehet ma marasztalni, hogy a régészetben a 20. század elejére általánosan elterjedt szemléletet tudományos rangra emelte. Híres megfogalmazása szerint „a jól körvonalazható régészeti kultúrák területei megkérdőjelezhetetlenül egybeestek egyes népek és törzsek területeivel"166 (ezt a látásmódot ő „Siedlungsarchäologie"-nak nevezte el). Tudni kell azonban, hogy nemcsak a kultúra fogalmának kezelésmódja, de Kossinna egész, az ethnikum mibenlétével kapcsolatos szemlélete is abban a 19. században általános ideában gyökerezett, amelyik — a nemzetállam ábrándját követve — kulturálisan és ethnikailag egyaránt homogén, saját nyelvvel rendelkező államokat képzelt el.167 E látásmódtól nemhogy a világ különféle politikusai és a társadalmak sokféle rétege, de még a tudósoknak is csak bizonyos körei tudtak megszabadulni a 20. század végére. Gustav Kossinna megítéléséhez fontos továbbá figyelembe venni azt is, hogy az európai őskori kultúrák kialakulásának, azok kapcsolatrendszerének és az ethnikai relevanciájuk megítélésében vele azonos véleményen volt168 az európai őskor elismert specialistája, Vére Gordon Childe (1892-1957) is.16 9 (Az ő sztálini Szovjetunióval való barátkozásáról kevés szó esik, az pedig — még a személyével foglalkozó kritikus írások után is17 0 — külön elemzést igényelne, hogy a vulgármarxizmusa a Közép- és Kelet-Európában élvezett népszerűsége révén miként járult hozzá a régészeti kultúrák ethnikai interpretálásához és e módszernek sok helyütt máig való fennmaradásához.) Valójában ezt a koncepciót nem egyikük vagy másikuk személyéhez és főleg nem valamilyen (politikai) ideológiához kell kötni, ha a „pre-165 Sebastian Brather: Ethnie Identities as Constructions of Archaeology: The Case of the Alamanni. In: Barbarian Identity i. m. 150. 166 Gustav Kossinna: Die Herkunft der Germanen. Zur Methode der Siedlungsarchäologie. (Mannus-Bibliothek 6.) Würzburg 1911. 3. 167 S. Brather: Interpretationen i. m. 319. 168 F. Curia-, From Kossinna i. m. 154. 169 Were Gordon Childe-. The Danube in Prehistory. Oxford 1929. 170 Leo S. Klejn: Childe and Soviet archaeology. A romance. In: The Archaeology of V Gordon Childe. Ed. David R. Harris. London 1994. 75-93. (különösen: „The dangerous Marxist", uo. 76-80.). - E megítéléssel nem áll egyedül, 1. Ulrich Veit: [Comment] Current Anthropology 39. (1998) 39.; János Makkay: V Gordon Childe i jego prehistoria z perspektywy wçgierskiej. In: V Gordon Childe i archeologia w XX wieku. Hg. Christian Lübke. Warszawa 1999. 347-348.
