Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 307 közhetünk meg a római comes Bonifatius végrendeletének azon pontján, hogy a hívei csatlakozzanak az ősi riválisához, Aëtiushoz, a felesége pedig majd menjen hozzá feleségül.144 Ugyanebben az időben előfordult, hogy egy vandál harcosnak szvéb felesége volt,14 5 azon pedig senki sem lepődött meg, hogy miként a Balambérnak, a 370 körüli hun királynak a felesége gót, úgy Attilának is az időben utolsó felesége szintén germán eredetű volt (Jordanes fr. 249., 254.). Az onomasztikai adatoknak közvetlen ethnogenetikai szempontú következtetésekre történő fölhasználásában rejlő veszélyre talán a legszemléletesebben az a Paulus Diaconustól származó megjegyzés figyelmeztet, mely szerint neki magának latin, míg a testvérének germán eredetű neve (Adilchis) volt.146 A kora középkori Kelet-Európával foglalkozó történészeknek, régészeknek tanulságos lehet figyelembe venni az onomasztikai kutatások eredményeit, egy egész konferencia anyagát, amelyek többek között azt mutatták ki, hogy Nyugat-Európában a személynevek nem használhatók fel közvetlenül a viselőjük eredetének meghatározására.14 7 Itt hozom szóba, hogy az ethnikum társadalmi szintű jelzésének érdektelen voltát a nyugat-európai germán királyságokban az életnek egy másik, fontos színtere is tükrözi: a forrásokban a rex Gothorum, rex Francomra, rex Langobardorum stb. nem az ethnicitást voltak hivatottak jelölni, hanem magát a királyi hatalmat, mondhatni modern kifejezéssel: az államformát.148 Ugyanígy a törvénykezésben sem volt jelentősége az ethnikai hovatartozásnak: a különféle germán törvénykönyvek (Lex Ribuaria, Edictum Theoderici, Lex Visigothorum Reccesvindiana stb.) mindig az adott királyság valamennyi alattvalójára és nem egyedül a törvényalkotó népre vagy a római lakosságra vonatkoztak;149 voltaképpen a királyi hatalmat, modern kifejezéssel: magát az államformát jelezték.15 0 Ugyanígy a Sigismund burgund király idejében megalkotott Liber Constitutionum is a populus noster alatt explicite az egész királyság lakóit értette, tehát a rómaiakat és a burgundokat egyformán.151 Az itáliai langobárd törvényekben alig-alig fordul elő az ethnikai hovatartozásra való utalás.15 2 144 Walter Pohl: Ethnicity i. m. 234. 145 Peter Brown: Szent Ágoston élete. Bp. 2003. 510. 146 W. Pohl: Distinction i. га. 25. 147 Nomen et gens: Zur historischen Aussagekraft frühmittelalterlicher Personennamen. Ed. Dieter Geuenich, Wolfgang Haubrichs, Jörg Jarnut. (Ergänzungsbände 16.) Berlin 1997.; Jörg Jarnut: Nomen et gens: Political and Linguistic Aspects of Personal Names between the third and eighth Century. In: Distinction i. m. 113-116.; Wolfgang Haubrichs: Identität und Name. Akkulturationsvorgänge in Namen und die Traditionsgesellschaften des frühen Mittelalters. In: Die Suche nach den Ursprüngen. Von der Bedeutung des frühen Mittelalters. (Forschungen zur Geschichte des Mittelalters 8, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Phil.-Hist. Kl. Denkschriften 322.) Wien 2004. 85-105. (további irodalommal). 148 Andrew Gillett: Was Ethnicity Politicized i. m. 85., 89-90. 149 Peter D. King: Law and Society in the Wisigothic Kingdom. Cambridge 1972.; Patrick Wormald: The Leges Barbarorum: Law and Ethnicity in the post-Roman West. In: Régna et gentes. Ed. Hans-Werner Goetz, Jörg Jarnut, Walter Pohl. (The Transformation of the Roman World 13,) Leiden-Köln 2003. 21-53.; I. Wood: Defining i. m. 45.; P. Geary. Völker i. m. 127. 150 Andrew Gillett: Was Ethnicity Politicized i. m. 85., 89-90. 151 P. Geary. Völker i. m. 156. 152 Brigitte Pohl-Resb. Ethnische Bezeichnungen und Rechtsbekenntnisse in langobardischen Urkunden. In: Ethnogenese und Überlieferung. Hg. Karl Brunner, Brigitte Merta Wien-München 1994. 163-171.
