Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
304 BÁLINT CSANÁD bodun jelölte a 'nép'-et, a társadalom egészét; ez utóbbival illettek mindenki mást, akinek volt népneve.12 5 Kisebb-nagyobb lélekszámú népcsoportok beolvadására is természetesen bőséggel találni példát. A bennünket most leginkább érdeklő korai magyar történelemből véve egyet: őstörténetünk egyik sokat vizsgált és máig megoldatlan maradt problémája a szavárd magyarok kérdése.12 6 Konstantinos Porphyrogennetos szerint a magyarok egyik csoportja Persarmenia közelében telepedett le, akikkel a Kárpát-medencei testvéreik rendszeres kapcsolatot tartottak fenn (De administrando imperio cap. 40.). E nép — akárcsak a Julianus által Magna Hungáriában talált magyarok — a mongol hódítás után végleg eltűnt, ugyanígy a „csabamagyarjai" is, akik a középkori magyar hagyomány (Anonymus cap. 45.) szerint a 10. században vándoroltak el a Balkánra.127 Az utóbbiak a Peloponnészoszon telepedtek le, velük azonosítják a forrásokban a 14. századig szereplő „vardarióta türkök"-et.12 8 Magától értetődő módon ugyanez a folyamat — az elvándoroltak beolvadása — előfordult a steppei népek szomszédságában, nem-steppei eredetű népeknél is. A most következő példa a szavárdokéhoz közeli régióból való; itt éppen magába az ethnikai azonosság megszűnése folyamatába pillanthatunk bele. Amikor az örmény Smbat Bagratuni 599/600-ban Hyrcania marzban-ja lett, ott Maurikios uralkodása alatt (582-602) letelepített honfitársakra talált, akik akkorra már elfelejtették a nyelvüket, az írásukat, elvesztették a vallásukat és az életmódjukban is hasonlóvá váltak a környezetükhöz (Sebeos cap. 24.).129 Rendkívül tanulságosnak látom fölfigyelnünk e folyamat időbeli hosszára: szűk két évtizednyi idő alatt — még az elterjedt felfogás szerint különben hagyományőrző szellemi kultúrában is — teljes változás állt be! A népnevek előzetes vizsgálatára mindezeken túl az idegennyelvi és önelnevezés szélesen elterjedt dichotómiája miatt is szükség lehet azon esetekben, amelyeknél azokat az ethnogenezisek kutatásában kívánjuk felhasználni. A — máskülönben nem idetartozó — kazár eredetkérdés egyik fordulópontja (lehet) Masudi azon sokat vitatott információja, hogy a „kazár" a perzsa nevük, törökül savirnak hívják őket (Tanbih 83:16). Ebből a jelen cikk tematikája számára az a figyelemre méltó, hogy eszerint a „kazár" a Theophylaktos-i értelemben fölvett, illetve rájuk ragasztott név lett volna? (Az orientalisztika a kazár eredetkérdés vizsgálatában nem kis mértékben e népnév hangtani elemzéseire és a forrásokban előforduló variánsokra épít.) Egy másik, alapvető történeti problémát jelent az, hogy a magyaroknál — ismeretlen okból és ismeretlen körülmé-125 Vásáry István: Nép és ország a türköknél. In: Nomád társadalmak és államalakulatok. Szerk. Tökei Ferenc. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 18.) Bp. 1983. 189-213.; István Zimonyi: Bodun und El im Frühmittelalter. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 56. (2003) 57-79. 126 Gyula Moravcsik: Byzantinoturcica II. (Berliner Byzantinische Arbeiten 11.) Berlin [Ost] 1983. 261-262.; Róna-Tas A.: Honfoglaló magyarság i. m. 221-223., 324-325. 127 Kordé Zoltán: Csaba magyarja. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Bp. 1994. 143. 128 Gy. Moravcsik: Byzantinoturcica i. m. 322. 129 The Armenian History attributed to Sebeos. Translated, with notes by Robert W Thomson. (Translated texts for historians 31.) Liverpool 1999. 44. - A forráshely megkeresésében nyújtott segítségéért Paulik Ágnesnek mondok köszönetet.
