Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 303 szűrnünk, hogy Theophylaktos Simokattés ebben az esetben egyforma eséllyel követhette a fennemlített történetírói magatartások valamelyikét. így tehát vagy közvetlenül ismerhette a félévszázaddal korábban dolgozó Agathias művét és merített abból, vagy pedig egyszerűen csak tudott a bizánci történetírásban felgyűlt hasonlójellegű adatokfól s azok alapján sodródott a népnevek eredetiségét kétségbe vonók táborába. Történetírói munkájában egyszerre két antik történeti toposz felhasználása érhető tetten: a népnek nevet adó hősök szerepeltetése és a félelemkeltésből történt névváltoztatás. Mindenesetre a 6. századi kelet-európai steppei népek számunkra kibogozhatatatlan ethnogenetikai folyamatainak egy kitűnő és hiteles illusztrációjára bukkanunk a Myrina-i születésű bizánci szerző könyvének azon részében, ahol ő a kutrigurok és utigurok (ethnikai) megsemmisüléséről írt (Agathias V 25. 4.): „Majd kisebb beütéseket és rablóvállalkozásokat hajtottak végre, majd nyílt háborúba bocsátkoztak, mígnem haderőik mindkét részről szétolvadtak és maguk teljességgel hontalanná váltak úgy, hogy még ősi elnevezésüket is elvesztették. Olyan balszerencsét értek meg ezek a hun népek, hogy még ha egy részük meg is maradt, az szétszóródva másoknak kényszerült szolgálni és nevét uráéra kellett cserélnie." (kiemelés tőlem — B. Cs.)116 A steppei történelem azt mutatja, hogy számtalan más esetben is előfordult: népek — sokszor nyilván csak népnek nevezett törzsek — nevet cseréltek, megsemmisültek, beolvadtak, vagy éppen erőszakkal beolvasztották, kiirtották őket. Ilyenekről a belső-ázsiai türk feliratokon bőséggel olvashatunk: „A türk bégek elhagyták a türk nevet. A tabgacs bégek tabgacs nevét felvéve a tabgacs kagánnak hódoltak (állítólag)."11 7 Ugyanott példák állnak arról, hogyan tűntek el kis népek: ilyen Barsz bég története, akit, miután föllázadt volt, kivégeztek, a „népe rabnő és rab lett"11 8 , vagy más példákat idézve: „A tangut népet szétzúztam",11 9 „A türges köznép teljességgel bejött (birodalmunk keretei közé)",12 0 a esik nép „Seregét felkoncoltam. A kisszámú [népet meghódítottam (tkp. elvettem)...(...a birodalom keretei közé) beléptettem",12 1 „ ..я karluk nép életre kelt. Szétszórtam és elpusztítottam [őket]. A Kilenc-Oguz az én népem lett",122 „ ...teljességgel felkoncoltam őket"12 3 (tudniillik a Három-Karluk népet), a „tangut népet szétzúztam".12 4 Ezen örökös változásnak tökéletesen tudatában voltak a 7. századi türkök, akik — mondhatni: a történetelméleti mélységig lehatolva — két fogalmat alkottak arra, amit a „nép" romantikus értelmezése óta világszerte gyakran összekevernek: az el jelentette náluk magát a hatalmat, ami hódítás által jön létre és lényegében a modern 'állameszme' terminusnak felel meg, míg a 116 Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai I. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 5.) Szeged 1992. 27." 117 Kül tegin felirata, keleti oldal 7., 8., 1. Berta Árpád-. Szavaimat jól halljátok.. A türk és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása. Szeged 2004. 194. 118 Kül tegin felirata, keleti oldal 20., uo. 195. 119 Bilgä kagán felirata, keleti oldal 24., uo. 198. 120 Kül tegin felirata, keleti oldal 38., uo. 198. 121 Bilgä kagán felirata, keleti oldal 26., uo. 198-199. 122 Bilgä kagán felirata, keleti oldal 29., uo. 199. 123 Sine-usu felirat, déli oldal, uo. 310. 124 Uo. 198.
