Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 297 Az utóbbiak legtöbbje a középkorban született, a(z akkori) tudományos(nak tartott) rendszerezés érdekében alkották meg őket s nem kevés közülük a köznapi használatban,93 valamint a modern tudományosságban is általánossá vált. A jelen cikkben tárgyaltak szempontjából különösen tanulságos fölfigyelni arra, hogy a mára teljesen általánossá vált „angolszász" terminust 800 körül, de nem az érintett régió(k) valamelyikében, hanem a kontinentális Európában működő szerzők alkották meg, ugyanakkor az a bizonyos „angolszász" lakosság saját magát az adott királyságok neve alapján tartotta számon (Kent, Wessex, Mercia).9 4 A steppei népekkel kapcsolatos forrásokban igen ritka és főleg: ellenőrizhetetlen az ethnikailag pontos használatuk, többnyire ugyanaz a tucatnyi népnév fordul elő, ezért azoknak ethnikai szempontból helytálló volta minden konkrét esetben külön-külön vizsgálatra szorul. Ezen kívül mindig külön elemzést igényel annak feltárása is, hogy maga a forrás írója mit értett a „nép" fogalma alatt; Walter Pohl ennek nyolcféle változatát különítette el.95 Az európai történetírás kezdetei óta tudott dolog, hogy előfordulhatott: az egymás mellett élő, különféle népek egy bizonyos időtől kezdve egyetlen közös nevet kezdtek el viselni (például Thukydides: A peloponnészoszi háború I. 3.). Az eurázsiai steppének a kora középkori forrásokban szereplő népeivel foglalkozó történészek, bizantinológusok, orientalisták, kaukazológusok stb. körében alapfokú ismeret, hogy egy sor népnév („szkíta", „hun", „türk" stb.) toposzként fordul elő. Látványos bizonyítékát kínálja ennek egy teljesen másik korszakból és másik régióból idézhető példa: a Pál apostolnak az 1. század közepén a kolosszeiekhez írt levelében (3,11.) említett „szittyák"9 6 — természetesen — nem a kelet-európai steppén a Kr. e. 6-4. században élt szkítákkal azonosak, hanem a bibliakutatás egyértelmű állásfoglalása szerint „idegenek", illetve „a Kaukázustól északra eső vidékről származó hadifoglyok" értendők alatta.97 (Ugyanez vonatkozik a bizánci Palaestina Secunda tartomány Scythopolis nevű fővárosára is.) Ezért sorolják a kutatók mindig a legelső feladataik közé annak tisztázását, hogy az adott népnév valóban arra a népre vonatkozik-e, vagy pedig az valamilyen okból (tájékozatlanság, tévesen archaizáló történelemszemlélet, ilyen vagy olyan szempontú [megtévesztő] hasonlóság9 8 következtében) más szerzők-93 Közkeletű példa: az alemann törzsnév -• francia „allemand" ('német'), szláv „nemec" ('német nép'). 94 Walter Pohl: Ethnicity, Theory, and Tradition: A Response. In: On Barbarian Identitity. Critical Approaches to Ethnicity in the Early Middle Ages. Ed. Andrew Gillett. (Studies in the Early Middle Ages 4.) Turnhout 2002. 234. 95 Walter Pohl: Die Namen der Barbaren: Fremdbezeichnung und Identität in Spätantike und Frühmittelalter. In: Zentrum und Peripherie i. m. 96-97. 96 „Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden és ő van mindenben." 97 Martin Tray: The Scythian Perspective in Col 3:11. Novum Testamentum 37. (1995) 248-261.; Douglas A. Campbell. Unravelling Col 3:ll/b. New Testament Studies 42. (1996) 120-132. E munkákra Bolyki János hívta fól a figyelmem, amiért itt is köszönetem fejezem ki. 98 Akárcsak Homérosz, úgy a középkorban is tapasztalatból tudták néhányan, hogy a népnév — mégha az régi is — másokra is átkerülhet, 1. P. Geary: Völker i. m. 135.
