Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
298 BÁLINT CSANÁD tői átvett, esetleg mások által ráragasztott. (A magyar őstörténet dilettáns művelői többek között a forráskritika ezen alapvető elemével sincsenek tisztában.) Bármily meglepő is e cikkben szóbahozni, mégis — különösen az említett műkedvelők számára — sugallók komoly tanulságot az alábbi példával: a sémi népek szomszédságában élő, indogermán eredetű kurdok a nagyhatalmak politikai sakkhúzásaként a II. világháború alatt kialakított, kérészéletű Kurdisztán létrejöttéig egyáltalán nem használták ezt a népnevet, hanem addig kizárólag az egyes törzsneveik vagy nyelvcsoportjaik alapján azonosították magukat." Egy másik, ellenkező előjelű példa: a mai görögök reakciója a „macedón", „Macedónia" nép- és országnév használatára.100 Tanulságot kínál az is, hogy Kína Ujgur Autonóm tartományának lakói 1922-ben tisztán politikai elhatározásból vették fel ezt a nevet az ott a 8-9. században fennállt Ujgur kaganátusra emlékezve; ők maguk nem az ujgurok leszármazottai.10 1 A magyar őstörténet szempontjából elsőrangúan releváns steppei társadalmakban a törzsszövetségeken belül a törzsi tudat volt a meghatározó, amint erről a De administrando imperio (cap. 40.) a magyarok kapcsán világosan tudósít: „A türköknek ez a nyolc törzse nem engedelmeskedik a maga fejedelmeinek, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak." (Ez tehát egy laza szövetségi rendszer lett volna, amelyet egyedül a közös külügy tartott össze?) Ezért, amikor azt látjuk, hogy a nyugat-európai forrásokban szereplő népneveknél nemigen választható el bizonyossággal, az, mikor jelölt politikai és mikor területi egységet,102 továbbá, hogy mikor volt annak valóban ethnikai tartalma, akkor semmi okunk sincs azt gondolni, hogy ez bármily okból másként lett volna a kelet-európai és az eurázsiai steppei népek esetében. Amiként a Liber Históriáé Francorum-ban a „frank" meghatározás területi alapon nyugodott s nem biológiáin,103 úgy Kelet-Európa kutatójának is természetesen tudnia kell azt, hogy például a muszlim források „szláv", „kazár", „rusz" népnevei csak a legnagyobb fenntartások mellett használhatók megbízható történetinéprajzi-kulturális kategóriaként. Az említett kutatók előtt jólismert, hogy a keleti utazók és földrajztudósok — a mai tudomány számára fölbecsülhetetlen értéket biztosítva — pusztán egy adott régió, az ott folytatott életforma, kulturális jelenségek leírását adták, mindig a saját világuk politikai és kereskedelmi céljait szolgálva, s messze nem a modern kornak megfelelő tudományos célkitűzéssel, ugyanígy nem ethnográfiai pontossággal. A többi közép- és kelet-európai 99 Mehmet Ózdogan: Ideology and archaeology in Turkey. In: Archaeology Under Fire. Nationalism, politics and heritage in the Eastern Mediterranean and Middle East. Ed. Lynn Meskell. London 1998. 122. - A tér és az idő tekintetében számunkra természetesen jóval relevánsabb, 1. W Pohl: Die Namen der Barbaren i. m. 95-104. 100 Siâm Jones - P. Graves-Brown: Introduction. Archaeology and Cultural Identity in Europe. In: Cultural Identity i. m. 3. 101 Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 19.) Bp. 2003. 97. 102 Hans-Werner Goetz: Zur Wandlung des Frankennamens im Frühmittelalter. In: Integration und Herrschaft. Ethnische Identitäten und soziale Organisation im Frühmittelalter. Hg. Walter Pohl, Max Diesenberger. (Forschungen zur Geschichte des Mittelalters 3., Österreichische Akademie der Wissenschaften, Phil.-Hist. Kl. Denkschriften 301.) Wien 2002. 133., 139. 103 I. Wood: Defining i. m. 47.
