Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 295 Kaukázus), hogy a teoretikus ősnép az adott korszakba sorolt jövevényszavakat (ötörök, alán, bolgár-török) a feltételezett átadótól „átvehesse".8 2 A kora középkori steppei eredetű népek ethnogenezise azonban nem képzelhető el egyetlen és egyenes vonal formájában, ami valahol egy elképzelt „ethnogenetikai nulla pontban", egy teoretikus „ős-ősnép"-nél kezdődnék, amelyiknek nyelve hipotetikus voltát a nyelvtörténetben az egyes szavak előtt álló csillag(ok) jelzi(k), majd pedig azon nép „kialakulása" az általunk — egy ugyancsak tetszésünk szerint — kijelölt időpontig (akár a máig) tart. Nem szükségszerű, hogy a különféle eredetű jövevényszavak csakis az adott területre lokalizált néppel való „kapcsolat" révén kerültek volna a magyar nyelvbe, hanem valójában az ősmagyarokba beolvadt népcsoportok emlékei. Ezért lehetséges az, hogy nem az ide-odavándorló ősmagyarok egymást követő „őshazái" állnak tehát előttünk (amint ezt a magyar őstörténetkutatás az 1950-es évekig gondolta), hanem sokkal inkább a beolvadó vagy szavakat átadó népcsoportok szállásterületei. Népünk honfoglalás előtti formálódása különféle ethnikumok csatlakozásainak, „beolvadás"-ainak sorából áll - ezért az ethnogenezis végtelenül szövevényes, számtalan fonálból gombolyítható. Számunkra viszont annak mindig csak egy-egy történelmi korszakban (többé-kevésbé) megragadható vetülete ismerhető meg és sosem az, hogy éppen melyik szálnak hol van a másik vége. Patrick Geary találó képét83 fölhasználva: az ethnogenezis nem egy folyam, mely a forrástól az óceánig vezet, és hiába azonos annak neve akár több országon át is, a belefolyó vizek révén a víz összetétele a torkolatnál már egyáltalán nem hasonlítható a forrásból kiáramlóéhoz. Egyértelmű állásfoglalások8 4 ellenére is szemmelláthatólag rendkívül nehéz megszabadulni attól a közkeletű felfogástól, amelyik a nyelvet ethnospecifíkus jellegzetességnek tekinti. Pedig ahhoz, hogy valaki meggyőződjék annak megalapozatlan voltáról, még csak nem is volna szüksége történeti áttekintésekre és kutatásokra. El sem kell külön mélyedni például a 6. században élt Auxerre-i Haimo azon információjában, mely szerint a rómaiak, a itáliaiak, az aquitániaiak, a burgundok és a gótok egyaránt a „lingua romana"-t beszélik,85 ugyanígy szükségtelen a keleti germán nyelvek dialektusaiban mindenképpen járatlan Theophanes Confessor közlését szó szerint venni, mely szerint „ ... a gotthos, az isigotthos, a gépais és a vandélos; semmi másban nem különböznek, csak nevükben, egyazon nyelvet használják; mindannyian Areios eretnek hitén leiedzenek".86 Egy pillanat alatt el lehet fogadni azt is, hogy a Rajna-vidéki zsi-82 Az már csak teljes értetlenségünket válthatja ki, hogy egy másik tudomány, a zenetörténet a maga kutatási területén belül fbimerülő problémának, a magyar dallamkincs kronológiai periodizálását a nyelvtudomány említett módon nyert dátumai (!) alapján végzi el. 83 Patrick J. Geary: Europäische Völker im frühen Mittelalter. Zur Legende vom Werden der Nationen. Frankfurt/Main 2002. 195. 84 Jürgen Untermann: Ursprache und historische Realität, der Beitrag der Indogermanistik zu Fragen der Ethnogenese. In: Studien zur Ethnogenese I. (Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften Abhandlungen 72.) Opladen 1985. 134-164.; A. Róna-Tas: Ethnogenesen i. m. 116., 133.; W. Pohl: Distinction i. m. 22-27. 85 W Pohl: Distinction i. m. 26. 86 Szádeczky-Kardoss Samu: Hitvalló Theophanes az avarokról. Antik Tanulmányok 17. (1970) 126.
