Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Makkai Béla: A sajtó szerepe a magyar kormány ó-romániai nemzetgondozási programjában 3
22 MAKKAI BÉLA sebb hangsúly esett, s Feleky József főszerkesztő a román-magyar együttélés perspektíváit is borúlátóbban ítélte meg. A román „hitszegés" konzekvenciáinak levonása s a szomszédsági kapcsolatok új alapokra helyezésének igénye125 elmozdulást jelent a magyar kormányzat által korábban megszabott iránytól. Ezt a benyomást erősíti az is, hogy a szerkesztő a háborús vereség árnyékában honfitársait (anyaországiakat és kivándoroltakat) az éberség és akcióképesség fokozására figyelmezteti. Ugyanakkor hivatkozik a magyarság bosszúállástól mentes, toleráns karakterére,12 6 amivel nemcsak övéi önbecsülését igyekszik erősíteni, de egyúttal — utalva a román alkotmányosság számos hiányosságára — igazolni próbálja a román különbékeokmány szigorú rendelkezéseit. Feleky a rekvirálások és internálások sajgó emlékét felidézve szembesíti magyarjait a román vendégszeretet tévesnek bizonyult mítoszával (amely nemzedékeken át szívósan tartotta magát a regáti bevándoroltak körében), s minden érzelgősség nélkül leszámol vele.127 Végkövetkeztetése az, hogy a méltatlan bánásmód egyetlen ésszerű döntés lehetőségét hagyta nyitva a magyar enklávé tagjai számára: a hazatelepedését.12 8 Ez az okfejtés aligha tekinthető másnak, mint a „Romániai akció"-riak a „faji erő" megóvását és tömörítését célzó távlati programja melletti kiállásnak. Nem kétséges viszont, hogy a tételt éppen a magyar-román kapcsolatokban időközben bekövetkezett karakteres változások tették időszerűvé. A lapot forgatva mégis arról győződhetünk meg, hogy Feleky magyarságszolgálati elképzelései nem szorítkoztak a budapesti kormányzattól nyert szecessziós programra, a szerkesztő ugyanis reálisan számolt az idegenben (egy élet munkájával) megteremtett egzisztencia megtartó és visszatartó erejével. A Romániát választók számára ugyanakkor világossá tette, hogy a kenyéradó ország nem feltétlenül pótolja az odahagyott hazát, s amennyiben az új kötelékek mégis erősebbnek bizonyulnának,129 a régieket is érdemes ápolni, hiszen az anyaország a vészterhes időkben felelősségvállalásának számos tanújelét adta.13 0 ként viselkedő magyarokat a kritikus pillanatban ugyancsak idegennek bélyegezték és internálták. L. BMH, 1918. aug. 4. 125 Mint mondta: „A román csak abban részesült, amit önmaga keresett." A feltételek között a történetileg kialakult határok elismerése, az irredenta kampány beszüntetése, a romániai magyaroknak (beleértve a csángókat is) a hazai románságéhoz hasonló jogok biztosítása szerepelt. A budapesti keltezésű cikk Románia - Magyarország címmel jelent meg. L. BMH, 1918. máj. 5. 126 BMH, 1918. máj. 12. 127 BMH, 1918. aug. 4. A továbbiakban a lap élénk érdeklődést mutatott az internált és bebörtönzött magyarok ügyei iránt. Felrótta ugyanakkor, hogy amíg a magyar belügyminisztérium megszüntette a rendkívüli eljárást a hazai románsággal szemben, Moldvában a magyarokat változatlanul kémkedési ügyekkel zaklatják és megfélemlítik. L. BMH, 1918. aug. 18. és szept. 22. Másutt az internáltak élelmezését és orvosi ellátását veszélyeztető korrupciós ügyekről tudósított a lap. L. BMH, 1918. szept. 1. 128 a Települjünk haza! című cikkben kihasznált és megalázott „munkás barmok"-nak aposztrofálta a regáti magyar munkavállalókat, majd így folytatta: „s hogy valamennyiünket igába nem fogtak, csak azon múlt, hogy a kis Moldvába szorultak [ti. a román kormány - M. B.]". L. BMH, 1918. jún. 30. 129 BMH, 1918. jún. 9. Hasonló, de még önkritikusabb gondolatok fogalmazódtak meg az 1918. júl. 17-ei lapszámban. 130 A legtermészetesebb módon fogalmazta meg pl. a magyar állam felelősségét a moldvai csángók megmentésében. L. BMH, 1918. ápr. 27. A csángók magyar nyelvhasználatára és hitéletére vonatkozóan egyébként a különbéke konkrét követeléseket fogalmazott meg. A lap említette a román határszélen (a Deliblát környékének ármentesített részein) tervezett telepítési programot is,
