Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 285 nem-ethnospeciflkus jellegével,3 3 az ethnikum fölcserél(őd)ésével,3 4 s a hagyományok („narratívák") sokféleségével35 kapcsolatos. A modern tudományok létrejötte óta Tacitus kritériumai mindegyikének megvan a diszciplináris megfelelője; így az általa megnevezett testi megjelenésnek (habitus corporum): az anthropológia, az erkölcsök, életmód, szokások, hitvilág (mores, cultus, instituta ritusque) vizsgálatának: a néprajz, a nyelvnek (sermo, lingua)-, a nyelvtudomány, a fegyvereknek (patria arma) pedig: a régészet. A tudományos gondolkodásunk gyökereinek megismerése érdekében figyelemre méltó, hogy az ethnikumnak a történeti diszciplínák szerint megragadható voltával foglalkozó, alább még többször idézendő legmodernebb munkában is majdnem pontosan ezt a megközelítésmódot és csoportosítást találjuk: társadalmi csoport, kultúra, nyelv, embertani típus.36 Vannak az élet teljességét felölelni törekvő meghatározások. Róna-Tas András a népet alkotó és alakító tényezőket megkülönböztetve az első csoportba sorolta a közös szemiotikai rendszert és mi-tudatot, valamint a közös, tartós önelnevezést, az utóbbiba pedig a közös leszármazás tudatát, a közös területet, politikai szervezetet és kultuszt.3 7 Még összetettebb, 8 tételből áll a Colin Renfrew szerint a „mi a kelta?" kérdést megközelítő szempontok listája — van ebben tanulság a mi kutatásunk számára is. Azok a „kelták" tehát a) akiket így neveztek a rómaiak, b) akik így nevezték magukat, c) akik ehhez a nyelvészeti csoporthoz sorolhatók, d) akik egy bizonyos közép- és nyugat-európai régészeti kultúrához tartoztak, e) akiket ez a művészeti stílus jellemez, f) akiket az egykorú forrásokban leírt mentalitás jellemez, g) az I. évezredben Írországban kifejlesztett „kelta művészet" és „kelta egyház", h) az, amit mi ma keltának tartunk.38 Természetesen a felsorolt tényezők egyikét sem szabad szigorú kritériumnak tekinteni. A 10-11. századi magyarokat tekintve: magyarság-tudata volt az egymástól óriási távolságokban, rendkívül eltérő környezetben és módon élő Kárpát-medencei, transzkaukázusi szavárd (10. század)3 9 és Magna Hungariabeli (13. század) magyaroknak, valamint az egymástól lényegesen különböző kultuszéletet folytató, Szent István korában megkeresztelkedett, illetve megkeresztelt és pogány magyaroknak egyaránt, ugyanakkor mindenki számára nyilvánvaló, hogy — a történelmi fejleményektől függetlenül is — ezek valamennyije más-más módon volt „magyar". Az sem igényel bizonyítást, hogy a 33 „A perzsák méd divatú ruhát viselnek, a háborúban pedig egyiptomi páncélt" (I. 135.). 34 „ ...hellénné lett szküthák ._" (IV 17.). 35 Különösen ez utóbbi tanulságos a számunkra, vö. pl. „Kürosz halálát sokféleképpen adja elő a hagyomány" (I. 214.); „Minderről a magam véleménye a következő ..." (II. 56.); „egy ritkábban emlegetett másik hagyomány szerint..." (III. 121.); „így a szkíták saját magukról, ..a hellének viszont így ..." (IV 8.); „más változat _" (IV 77.); „egyformán mesélik el..." (IV 150.). 36 Sebastian Brather: Ethnische Interpretationen in der frühgeschichtlichen Archäologie. (Ergänzungsbände zum Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 42.) Berlin-New York 2004. 618-620. 37 Róna-Tas András-. A néppé válás az újabb kutatások tükrében. In: Honfoglalás és néprajz i. m. 26. 38 Colin Renfrew: L'énigme indo-européenne. Archéologie et langage. Paris 1990. 254-255. 39 Erre a szavárd-magyarokkal kapcsolatban Szűcs Jenő figyelt föl, 1. Szűcs J. : Nemzeti tudat i. m. 141.
