Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
286 BÁLINT CSANÁD „magyarság mint olyan" voltát nem lehet eldönteni egyedül az idegennyelvi népnév és/vagy az önelnevezés, a „honfoglalás kori magyarnak" tartott régészeti kultúra, a „honfoglaló magyar művészet" (lásd alább) és a mentalitás (már amit egyáltalán ide vonhatóan arról tudunk) alapján, ami pedig a kereszténységet illeti, az „katholikos", azaz egyetemes volt. Ezeken kívül hosszan idézhetők még példák a felsorolt kritériumok sokszor egymást nem kizáró voltára is; így tett Róna-Tas András a közös nyelv (amerikai és angol, spanyol és dél-amerikai indián), és a kultusz (katolikus és protestáns írek, Kazária többféle vallású népei) vonatkozásában,4 0 míg_Colin Renfrew a „nyelv" és „nép" kizárólagos összefüggésével szemben foglalt állást (példája: az arab nyelvet beszélők sokféle néphez való tartozása).41 Mindezek cáfolják a nálunk Homonnay József Ovidius-forduása (1823) óta közkeletű,42 valószínűleg a Teremtés könyvéből4 3 eredő „nyelvében él a nemzet" szemlélet tudományosan helytálló voltát,4 4 de hiszen Roger Bacon már a 13. században észrevette, hogy a franciák között „rcye/imkben és szopósaikban [kiemelés tőlem — B. Cs.] megdöbbentő különbségek" vannak.45 (A nyelv és nemzet szoros összefüggésének képzete Közép-Európában a német romantika4 6 hatására vált általánossá.) Összegzésként Róna-Tas András megállapítja: „... az egymás utáni kétnyelvűség és az egymás melletti kétnyelvűség ellenére is tartozhatnak csoportok közös ethnikumhoz ..., ha a nyelv közössége, általában átmenetileg, megszűnik, akkor éppen a kultúra jelrendszere, illetve a mi-tudat és a közös önelnevezés segíti a közösséget azonosságának, identitásának fenntartásában."4 7 A gazdag szakirodalomban föllelhető sokféle meghatározások egyrészt a számításba vehető, illetve vett szempontok sokaságával,4 8 másrészt külön-külön vizsgálva azok legtöbbjének vitatható voltával tűnnek szembe. Figyelemre méltó, hogy a Jurij Bromlej nevével jellemezhető „keleti" felfogás a meghatározás folyamatában az anyagi szempontokat emeli ki, míg a „nyugati" a szellemi, tudati tényezőket hangsúlyozza.4 9 Az elkövetkezőkben — elsősorban a magyar ethnogenezis vizsgálatát segítő szándékkal — áttekintem azoknak a forráscsoportoknak és diszciplináris megközelítésmódoknak adottságait, amelyek segítségével a közép- és kelet-európai kutatás általános felfogása szerint lehetséges, illetve szokás az egyes népeket jellemezni, tudományosan megragadni. Célom fölhívni a figyelmet arra, 40 Róna-Tas A.: Néppé válás i. m. 24. 41 C. Renfrew. Énigme i. m. 257. 42 Gulyás József. Nyelvében él a nemzet. Magyar Nyelv 25. (1929) 372.; Tolnai Vilmos: Nyelvében él a nemzet. Magyar Nyelv 26. (1930) 64-65. - Valószínűleg kevesen tudják Magyarországon, hogy ugyanez a szemlélet — minthogy a romantikus történetfelfogásból ered — más népeknél (pl. a bretonoknál) is föllelhető, 1. Bartha Csaba: A kétnyelvűség alapkérdései. Bp. 1999. 13. 43 Gen. 11,6.: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek." 44 Ugyanígy W Pohl: Distinction i. m. 22-27. 45 Szűcs J. : Nemzet i. m. 29. 46 Craig Calhoun: Nacionalizmus és etnicitás. In: Nacionalizmuselméletek i. m. 362., 364. 47 Róna-Tas A.: Néppé válás i. m. 24-25. 48 Ulrich Braukämper: Migration und ethnischer Wandel. Stuttgart 1992. 46-49.; C. Renfrew: Énigme i. m. 251-293. 49 U. Braukämper: i. m. 47. i -.i
