Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
284 BÁLINT CSANÁD vei (plur. gojim). Az egyiptomiaknál és a görögöknél kulturális, a zsidóknál vallási alapon történt a megkülönböztetés.2 6 Maga a „nép-et jellemző kritériumok meghatározására irányuló törekvés is ősrégi; már a legelső európai történetírók és költők legnagyobbikái fontosnak tartották felsorolni az általuk annak vélteket (Tacitus: Germania cap. 27., 28.; Caesar: De hello gallico I. 1.; Cicero: De re publica I. 25. [coetus multitudinis iuris consensu et utilitatis communione sociatusY, Vergilius: Aeneis 8.723. [wartete Unguis, habitu tarn vestis et armis]). Ez egyáltalán nem valami birodalmi gőgből történt a barbárokkal szemben,27 amint ezt általában gondolják, hanem mert az ethnikum mibenléte iránti „tudományos" érdeklődés általános volt a rómaiaknál.2 8 A Tacitus által fölállított csoportosítás többé-kevésbé pontosnak, de legalábbis időtállónak bizonyult; egyenes továbbélését mutatják a 7. századi Sevillai Izidor (Etymologiae 9,2,97.) által adott, majdnem szó szerint azonos meghatározások (uariae armis, discolores habitu, Unguis dissonae) és hogy a 9. század végén Regino (diversae nationes populorum inter se discrepant genere, moribus, linguae, legibus) is ugyanúgy az eredettel, a szokásokkal, a nyelvvel és a törvényekkel vélt jellemezhetni egy népet.29 Évszázadokon keresztül senki sem vonta le a tanulságát Thukydides megfigyelésének: „ ...még sok olyan, a régi hellének körében élő szokást lehetne megemlíteni, amelyeket megtalálhatunk a mai barbároknál" (I. 6.) - azaz: a szokások nem ethnospecifikusak. Mindezeket és a „nép" fogalmának meghatározásával kapcsolatban korábban és később elhangzott véleménynyilvánításokat a modern kutatás jól ismeri, nem tud viszont a Szent István király Intelmeiben leírt, aktuálpolitikai okból manapság gyakran idézett figyelmeztetésről. Ez — a maga korában meglepő tisztánlátással — közvetett úton a „nyelv" és „szokás" mint ethnikum, illetve politikai egység jellemzésére használt fogalmaknak történetileg és tudományosan valójában értéktelen voltára hívja fel a figyelmet: „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő" (Admonitioncs VI.);3 0 azaz: nem a nyelv és/vagy a szokás teszi az országot azzá, ami. Azt viszont kifejezetten meglepőnek tartom, hogy Hérodotosz számos kitűnő észrevétele elkerülte az ethnogenezis modern kutatóinak figyelmét, így a nyelv és a viselet olykor eltérő eredetével,3 1 a viseletnek az idő folyamán történő megváltozásával,3 2 a fegyverek 26 Walter Pohl: Aux origines d'une Europe ethnique. Transformations d'identités entre Antiquité et Moyen Âge. Annales 60. (2005) 187. 27 Uo. 199. 28 Gerhard Dobesch: Caesar als Ethnograph. In: Ausgewählte Schriften I. Köln-Weimar-Wien 2001. 453-505. 29 Mindezek elemzését 1. Walter Pohl: Telling the Difference: Signs of Ethnic Identity. In: Strategies of Distinction. The Construction of Ethnic Communities, 300-800. Ed.: Walter Pohl, Helmut Reinitz. Transformation of the Roman World 2. (1998) 17-18. 30 István király intelmei. (Kurcz Ágnes ford.) In: István király emlékezete. Bp. 1971. 32. 31 Muraközi Gyula fordítása: „Szkütha ruhában járnak ugyan, de a saját külön nyelvükön beszélnek ..." (IV 23.); „Ez a nomád nép a szküthákéhoz hasonló viseletben jár, de külön nyelvet beszél." (IV 106.). 32 „ ...attól fogva ión ruhában járjanak. Korábban ugyanis az athéni nők dór ruhát viseltek ..." (V 87.).
