Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban. (A kutatás lehetőségei és korlátai) 277
AZ ETHNOSZ A KORA KÖZÉPKORBAN 283 elsősorban érdeklő kelet-európai és eurázsiai steppei ethnogenezisek szempontjából nem is volna jelentősége. Miközben a „nép" és „nemzet" fogalmakkal (itt szándékosan különféle korokból kiragadott példákra hivatkozom) Cicero, Kézai Simon, XIV Lajos, a francia és az angol polgári forradalom, a német nemzettéválás óta különböző elmélyültséggel, de igényesen nagyon sokan foglalkoznak, azok a magyar köznyelvben és politikai szóhasználatban — még a „népben-nemzetben gondolkodás" kifejezés2 1 gyakori használata mellett is — tisztázatlanok, következetlenül fordulnak elő.2 2 A magyar ethnogenezis és általában: a koraközépkor kutatásával kapcsolatban magától értetődően csak az előbbi jöhet számításba, lévén az utóbbi újkori fejlemény.2 3 A magyar nyelvű tudományos irodalomban — nyilván érezve a „nép" fogalomban nyelvi, értelmezési és történeti okokból rejlő, különféle bizonytalanságokat — a népcsoportok megjelölésére többnyire az „ethnosz" (a görög ethné többesszáma), vagy az „ethnikum" terminus a használatos. Nem árt tudni, hogy e szó a mai értelmében csak Joseph Arthur de Gobineau óta használatos, míg eredetileg, a klasszikus antikvitásban az egymással nem feltétlenül rokonságban álló, ámde együtt élő és cselekvő embereknek vagy állatoknak (!) megjelölésére szolgált; ezen belül pedig az emberek esetében mindenképpen csak azok csoportját jelentette, akiknek nem volt városállama.24 Az „ethné" az Újszövetségben — ott is hasonló módon: mindig a „többi"-től, a „mások"-tól való megkülönböztetés célzatával — ettől eltérő tartalmat kapott: így jelöltek mindenki mást, aki nem volt keresztény vagy zsidó.2 3 E ponton a zsidó szemléletet vették át, az jelöl ugyanis minden nem-zsidót gyűjtőnév-21 Érdekes, hogy Veres Péter nem említette (mert nem tudta? [református volt], vagy mert nem volt akkoriban ildomos hivatkozni rá?), hogy ez a Jelenések könyvéből származik (5,9.): „ek pases phyles kai gloses kai lau kai ethnous", „ex omni tribu et lingua et populo et natione", „minden nyelvből, népből és nemzetből". 22 Az óriási irodalom itt felsorolhatatlan, maga a kérdés ismertetése sem tartozik e munka feladatai közé. Közép-európai szerzők lévén, feltétlenül figyelembe veendők az alábbi munkák: 1. Szűcs Jenő: „Nemzetiség" és „nemzeti öntudat" a középkorban. Szempontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához. In: Nemzetiség a feudalizmus korában. (Értekezések a történeti tudományok köréből 64.) Bp. 1972. 9-71.; Uő: Nemzet és történelem. Bp. 1974., Boguslav Ziçtara: Frühzeit der europäischen Nationen. (Klio in Polen 1.) Osnabrück 1997. 16-30., Walker Connor: 'A Nation is a Nation, is a State, is an Ethnic Group, is a ...' Ethnic and Racial Studies 1. (1978) 378-400.; The Invention of Tradition. Red. Eric Hobsbawm, Terence Ranger. Cambridge 1983.; Anthony D. Smith: The Ethnic Origin of Nations. Oxford 1986.; Walker Connor: When is a Nation? Ethnic and Racial Studies 13. (1990) 92-103.; Benedict Anderson: Imagined Communities: Reflections on the Origin and Spread of Nationalism. London 1991.2; Anthony D. Smith: National Identities: Modern and Medieval? In: Concepts of National Identity in the Middle Ages. Ed. Simon Forde, Lesley Johnson, Alan V Murray. Leeds Texts and Monographs 14. (1995) 21-46.; G. Eley - S. R.Grigor: Becoming i. m.; Eric Hobsbawn: Nationen und Nationalismus. Mythos und Realität seit 1780. München 1996. Bő bibliográfiát kínál: Nacionalizmuselméletek (szöveggyűjtemény). Szerk. Kántor Zoltán. (Rajtjel Politológia Könyvek 21.) Bp. 2004. 397-409. 23 Tanulságos Nyíri Agitai: A „nemzeti" melléknév keletkezése. (Nyelvészeti Dolgozatok 73.) Szeged 1967. 24 A. D. Smith: Origin i. m. 22.; Dieter Timpe: Ethnologische Begriffsbildung in der Antike. In: Germanenprobleme in heutiger Sicht. Hg. Heinrich Beck. (Ergänzungsband 1.) Berlin-New York 1986. 22^10.; Wilfried Nippel: Griechen, Barbaren und „Wilde". Alte Geschichte und Sozialanthropologie. Frankfurt am Main 1990. 25 L. a 20. sz. jegyz-ben.
