Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Makkai Béla: A sajtó szerepe a magyar kormány ó-romániai nemzetgondozási programjában 3
20 MAKKAI BÉLA viszonya, a megmaradás buktatói és lehetőségei) alapvetően egy kisebbségi szolgáltató- és érdekvédelmi lap profilját mutatják. Valamiképpen a Miniszterelnökség elégedettségét tükrözi az is, hogy 1913-ban Reszler Géza, galati hajózási tisztviselő lapalapítási folyamodványát minden komolyabb mérlegelés nélkül elutasították.11 2 (Amiben persze a korábbi „kétpólusú" sajtóélet konfliktusainak negatív tapasztalata is szerepet játszhatott.) Ez az összkép csak erősödik, ha a cikkek témaválasztását és mondanivalójuk tartalmi jegyeit vizsgáljuk. Különösen a háború idején a lap hazafias húrokon játszott: „hazátlan bitangok"-nak és „gyászkurucok"-nak nevezte azokat, akik „bűnösök módjára keresik az idegenben, Romániában is a menekvést" a hadi szolgálat elől.11 3 Lelkesen agitált ugyanakkor a hadikölcsön-jegyzés érdekében,11 4 s cáfolta a román lapok Monarchia- és magyarellenes vádjait.115 Példákkal igazolta, hogy a románokat nem pusztán önvédelmi okok, hanem területrabló szándékok hevítik szövetségesük, a Monarchia hátba támadására,116 amire a romániai viszonyok ismeretében már régóta számítani lehetett. A lap ugyanis időről időre beszámolt a magyarokat ért sérelmek eseteiről,11 7 és sok évtizedes együttélés után kénytelen volt megállapítani, hogy a magyarellenes megnyilvánulások mindig is jellemezték, kivált a jelenben a román mindennapokat.11 8 Ennek aztán egyenes következménye lett a magyarok tömeges hazatérése.11 9 S noha ez a folyamat nem állt ellentétben a „Romániai akció" célkitűzéseivel, a regáti magyarságot sújtó diszkrimináció, s a mind gyakoribbá váló atrocitások mégis nehezen kezelhető problémát jelentettek az akció vezetői számára. A honfitársakat tényszerűen tájékoztató s józanságra intő Romániai Magyar Újságra, azonban ezúttal is támaszkodni lehetett. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy a háborús hisztériakeltésben higgadt hangot megütő 112 Tisza átirata Berchtold Lipót külügyminiszterhez (Fogalmazvány, 1913. szept. 30.). MOL, К 26, 968. es., 1913- XX-6380. sz. A kérvényező a magyarsággal szembeni izgatások és a „phrázisgyárak" felelőtlen manipulációinak ellensúlyozását, a kivándoroltak nemzettudatának továbbépítését (s tőzsdei hírek közlését) ígérte, természetesen a kormány útmutatásainak megfelelően. Mindezek fejében 5-8 ezer korona éves támogatást kért. 113 RMÚ, 1914. szept. 4. és okt. 7. 114 RMÚ, 1914. nov. 29. 115 Az Universul azon cikkét, amelyben a Monarchia bukovinai románokkal szembeni rossz bánásmódját taglalta, a román közvélemény feltüzeléséért elmarasztalta. L. RMÚ, 1914. okt. 7. Az Adevörul egyenesen azt írta: „kétségtelen, hogy a háborút Vilmos császár és Tisza provokálta". Mire a lap úgy reagált, hogy nincsen oka szerénykedésre a szomszéd országok politikusainak sem. L. RMÚ, 1915. dec. 29. 116 Az expanziós szándékok egyértelmű jelének ítélte a lap szerkesztője a román sajtó felhívását Erdély térképének beszerzésére, úgymond „turisztikai" célokra.. L. RMÚ, 1915. febr. 21. Hasonlóképpen szkeptikusan fogadta Pau francia tábornok bukaresti útjának hírét, miután a generális fogadására több tízezres tömeg verődött össze, élükön prominens személyiségekkel és politikusokkal. L. RMÚ, 1915. febr. 26. 117 Tóth Ferenc vívómester letartóztatása (RMÚ, 1914. nov. 29. ), a magyar munkavállalók diszkriminatív elbocsátása (RMÚ, 1915. febr. 21. 118 Szó szerint ekképpen: „már a háború előtt is voltak, akik történelmi okokból nem szimpatizáltak a magyarokkal, de a háború megkezdése után a magyarok elleni gyűlölet a legmagasabb fokra emelkedett". L. RMÚ, 1914. nov. 29. 119 A hazaköltözőket a lap az otthoni megélhetés és otthonteremtés lehetőségeiről is igyekezett tájékoztatni. L. RMÚ, 1915. nov. 14.
