Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Grősz-per előkészítése - 1951; Balogh Margit - Szabó Csaba: A Grősz-per (Ism.: Gergely Jenő) 267

270 TÖRTÉNETI IRODALOM ben nem módosítják a periratokat, de az „ügy" egészéhez, az érintettek sorsának nyomon követéséhez szervesen hozzátartoznak. A szerző-szerkesztők, ha nem is szó szerint, de felteszik az alábbi kérdéseket: 1. miért és miért épp ekkor volt szükség a Grősz-perre, 2. miért Grősz és társai lettek a vádlottak, 3. mik voltak a vádak, s ezekben volt-e valóságtartalom és mi volt a kitaláció (koncepciós jelleg), végül pedig 4. mik lettek a per következményei? Ha ezekre megkíséreljük a választ — sa bevezető tanulmányból nagyrészt választ is kapunk —, akkor kiderül, hogy a hatalom szempontjából is bizonyos irracionalizmus érhető tetten, ami már meghaladja a politikai-ideológiai érdekszférát, s ami csak a diktatúra logikájával és cinizmusával magyarázható. 1. A Grősz-per elsődleges célja a katolikus egyháziak permanens rettegésben tartása — az érsektől a plébánosig és szerzetesig —, annak érzékeltetése, hogy létük, sőt magának az egyháznak a léte a hatalom szándékától függ. Ezzel mintegy előre vetítették annak a nyilvánvaló célnak a megvalósíthatóságát, miszerint mintegy két évtized alatt a vallás és az egyház(ak) felszámolhatók lesznek a szocialista államban. A totális alárendeltség és kiszolgáltatottság érzetét és tudatát a társadalom valamennyi vallásos rétegére ki akarták ezzel terjeszteni. A cél itt már nem a volt arisztokrácia vagy nagypolgárság felszámolása, kiiktatása, hanem az 1945 előtti polgári társadalom valamennyi rétegével szembeni fellépés: a vasutastól a kistisztviselőig, a kispolgártól a valamilyen szerepet kapott egyházi személyig s a munka nélkül maradt szerzetesig és apácáig terjedően. Az egyházzal szembeni eljárás permanenciájaként is tekinthető a Grősz-per, amely a szerkesztők szerint is a Mindszenty-per szerves folytatása volt, ám ez már nem kapott akkora nyilvánosságot, mint a bíboros elleni eljárás. A számos hasonlóság és kontinuitás mellett lényeges különbség, hogy míg a Mindszenty-perben a politikai vádak és „bűnök" voltak az elsődlegesek, a Grőszperben előtérbe kerültek más elemek: a népellenes tevékenység, a hatalom fegyveres megdöntésére és megragadására irányuló szervezkedés, valamint a köztörvényes gyilkosságok. Ez a változás az általános helyzet változásával magyarázható: 1951-ben a hidegháború mélypontján vagyunk, amely helyenként tényleges háborúvá vált (Korea), A Tito-ellenes fegyveres készülődés, a délvidéki határkonfliktusok a háborús hisztéria hátterét adták az egyházi „reakció"-ra, a Vatikánra és az amerikaiakra támaszkodó fegyveres összeesküvők, gyilkosok leleplezéséhez. 2. A Grősz-per kilenc vádlottjának kiválasztása épp úgy jól megtervezett „kompozíció" volt, mind a Mindszenty-pernél: a fővádlott a hazai katolikus egyház ekkor első embere, a kalocsai érsek, vele tehát a „reakciós" főpapság került ismét a vádlottak padjára. A másodrendű vádlott Bozsik Pál plébános, aki a háború előtt keresztény párti képviselő, keresztényszocialista meggyőződésű pap volt. Ó az alsópapság „reakciós" részét reprezentálta volna. A harmadrendű vádlott Farkas Endre jogász-ügyvéd, szentszéki ügyész, ő a „klerikális reakciót" kiszolgáló katolikus világi értelmiségi (akit Mindszenty védőjének kért fel a bíboros édesanyja). A negyed- és ötödrendű vádlottak köztisztviselők voltak, akik állítólag mint kémek (ti. egyikük az amerikai követségen volt alkalmazott) biztosították az összeköttetést Grőszék összeesküvése és az amerikaiak között. Ügyüket elkülönítették a tárgyaláson Grőszékétől, és a Katonai Törvényszékhez tették át, ahol halálra ítélték és felakasztották őket. A 6-9. rendű vádlottak szerzetesek: Endrédy Vendel zirci ciszterci apát, Hagyó Kovács Gyula ciszterci jószágkormányzó, Csellár Jenő pálos rendfőnök és Vezér Ferenc pálos szerzetes (perjel). Nyilvánvaló, hogy a monstre per egyik fontos célja az 1950 őszén szétszóratott szerzetesek további megfélemlítése, üldözése, bármiféle szervezkedéstől, együttléttől és papi tevékenységtől való visszarettentése volt. A per vádlottjainak többsége egyházi személy. Kérdés, hogy miért éppen Grőszre esett Rákosiék választása, illetve miért éppen ezt a két szerzetesrendet, pontosabban reprezentánsait ültették a vádlottak padjára? Grősz József kalocsai érsek Mindszenty akadályoztatásától kezdve a magyar egyház feje lett, a püspöki kar elnöke. A jogszokás szerint az esztergomi érseki szék üresedése vagy az érsek akadályoztatása esetén rangban a kalocsai érsek követi, akinek székét még Szent István alapította. (A kalocsai érsek azonban a prímási jogokat nem gyakorolhatta.) Ha ő is akadályozva van, úgy az egri érsek következik. (Ha netán egyik érsek sem tudja ellátni e funkciót, akkor a püspökök rangsorát a kinevezési idejük szabja meg.) Az első ok tehát az volt, hogy a kalocsai érsek lépett Mindszenty örökébe. A másik megfontolás cinikusnak tűnik: Grősz írta alá ugyan az 1950-es megállapodást az egyház és az állam között, s ezzel formálisan elismerte a Magyar Népköztársaságot és annak társadalmi-politikai rendjét, ám a vád szerint ezt csak taktikából cselekedte, a megállapodást nem tartotta be, azt folyamatosan megszegte, szabotálta. Míg Mindszenty és társai nyílt ellenségei voltak a „demokráciának", Grőszék kifelé lojalitást mutattak, de titokban, illegálisan szervezkedtek a