Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Grősz-per előkészítése - 1951; Balogh Margit - Szabó Csaba: A Grősz-per (Ism.: Gergely Jenő) 267

271 TÖRTÉNETI IRODALOM „néphatalom megdöntésére", tehát még veszélyesebbek voltak. Ezt az érvelést ha megfosztjuk az álságosságtól, nyilvánvaló: Rákosiék könnyebben elbántak a nyílt ellenféllel, mint a rendszert tudomásul vevő, a vele való együttélést elfogadó egyháziakkal és egyházzal. Nekik ilyen egyház sem kellett, az ő céljuk a totális alávetés elérése, a hatalmat fenntartások nélkül kiszolgáló egyház és egyháziak voltak csak tolerálhatok. Azok is csak „mértékkel", hiszen éppen a Grősz-per idején távolították el a papi békemozgalom éléről Balogh „pátert", mert a békepapokban sem bíztak meg. Rákosi úgy gondolhatta, hogy az egyház élére kerülő Czapik Gyula egri érsekkel a hatalom együtt tud működni, s ezért is kellett Grőszt félreállítani az útból. (A kézzelfogható különbség azonban mégiscsak nagy Mindszenty életfogytig tartó fegyházbüntetése, majd kényszerű követségi, illetve külföldi száműzetése, végül elmozdítása, valamint Grősz 15 évi börtönbüntetése, 1956.. tavaszi szabadulása és funkcióiba való visszahelyezése között.) A másik kérdés, hogy miért a ciszterciek és a pálosok kerültek a perbe? A zirci apát a főpapok közé tartozott, Endrédy jeles tudós is volt. Rákosi személy szerint, mondhatni, érthetetlen gyűlöletet táplált Endrédyvel szemben, őt tartotta Mindszenty, majd Grősz „rossz szellemének". Hagyó-Kovács Gyula ciszterci pap volt, aki teológiai, közgazdasági és agrár egyetemi végzettséggel rendelkezett, sikeres gazdasági szakember és jószágkormányzó, közéleti szereplő (felsőházi tag) volt. Neki a perben főként az összeesküvés pénzügyi alapjainak biztosítását tulajdonították. Megvádolták azzal is, hogy a nép ellenségeként nem csak kizsákmányolta a cselédeket, hanem egyik cselédgyerek halálát okozta, mert vasvillákat veretett abba a halastóba, ahol a gyerekek fürödtek. A gyermek apja, a „tipikus" szegényparaszt, a vád tanújaként látványos szereplővé lépett elő. így akarták feledtetni, hogy Hagyó-Kovács, pontosabban a rend évente tíz szegény cselédgyereket, illetve parasztgyereket taníttatott, ösztöndíjat adott nekik. A ciszterci rend az egyik legtekintélyesebb férfi tanítórend volt. A bencések és a piaristák nem jöhettek számba, mert ők részesei voltak az 1950-es megállapodásnak és tovább működhettek. A koldulórendek sem, mert eleve szegények voltak, és a ferencesek ugyancsak megmaradhattak. A jezsuiták többsége elmenekült, a többieket egyenként „kapták el". így kézenfekvő volt a gazdag, nagy múltú ciszterciekkel szembeni fellépés. A pálosok esete egyszerűbbnek tűnik: ez volt az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, amely nálunk a Horthy-korszakban éledt újjá lengyel támogatással. A pálosok mint remeterend a nemzeti érzés, a keresztény nemzeti gondolat hatékony hirdetői voltak. A kis létszámú rend lelkipásztorkodással foglalkozott, a Gellért-hegyi sziklatemplomuk zarándokhellyé vált. Mivel Rákosiék minden áron fegyveres összeesküvést és gyilkosságokat akartak bizonyítani, szükség volt olyan szerzetesekre, akik a háború végén vagy után a rend fenntartásában közreműködtek. A pálosok közül ezt tette Vezér Ferenc és a polgári jellegű rendfenntartó alakulata, amely a hatóságok kimondott kívánságára szerveződött meg, és többek között garázda orosz katonák megfékezésében is részt vett. Ebből a tényből alakult a koncepciós per logikája és módszerei szerint a felszabadító szovjet katonákat tömegével orvul legyilkoló fasiszta bűnbanda. Holott annak idején a szovjet hatóságok is mindössze három orosz katona gyilkosai után kutattak a pálosszentkúti tanyavilágban, ahol Vezér Ferenc lelkészként működött. (A három garázda oroíjzt valószínűleg magukat és családjukat védelmező parasztemberek verték agyon.) 3. A vádak és azok koncepciós jellege is kontinuitást mutatnak, nemcsak a Mindszentyperrel, hanem a többi országban zajló főpapi perekkel is. A Grősz elleni vádak: a demokratikus államrend fegyveres megdöntésére irányuló szervezkedés, összeesküvés irányítása, amelynek célja az amerikaiak támogatásával a Habsburgok restaurációja, a királyság visszaállítása, valutaüzérkedés, külföldre való szökés támogatása végül bűnpártolással elkövetett népellenes bűntett. A vádak közül hiányzik a kémkedés, ami eredetileg szerepelt volna, ám ezt még az ÁVH-nak sem sikerült „bizonyítania". Bekerült viszont a fegyveres szervezkedés vádja, amit az egyik vádlottnál lefoglalt „arzenál" bizonyított volna. Valójában azonban egy tucat muzeális értékű kézifegyverről volt szó, amelyek egy lengyel származású család féltve őrzött régiséggyűjteményének részét képezték. Ezekkel a fegyverekkel nyúlra sem lehetett volna vadászni, nemhogy a hatalmas szovjet hadsereget fenyegetni. A vádak a többi vádlottnál részint ismétlődtek, részint újakkal egészültek ki. A 9. rendű vádlott, Vezér Ferenc esetében a gyilkosság vádjával, amiért halálbüntetést kapott, és ki is végezték. A vádaknak írásos dokumentumait sem sikerült produkálni, azok szinte teljes egészükben a fogva tartott és mellékperekben majd elítélt tanúk terhelő vallomásain és a vádlottak beismerő vallomásain alapultak. Az összeesküvés vádja egy állítólagos pártprogramra és kormánylistára hivatkozott, de ilyenek nem léteztek. A fegyveres szervezkedés muzeális fegyverekkel már akkor a külső szemlélő számára nevetségesnek tűnhetett. Végül miért támogatták volna