Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Grősz-per előkészítése - 1951; Balogh Margit - Szabó Csaba: A Grősz-per (Ism.: Gergely Jenő) 267

269 TÖRTÉNETI IRODALOM A 88 dokumentum jellegét tekintve különféle csoportokra osztható: a legtöbb, szám szerint 33 irat ún. „hálózati személy" jelentése az érsek fogdái magatartásáról, a tőle hallottakról. Az őrizetbe vétel első percétől kezdve a fogdába Grősz mellé egy olyan rabtársat tettek, aki együttműködött az AVH-val, és rendszeresen, akár naponta írt jelentéseket róla. Ezek az információk kellő forráskritikával kezelendők, és nem egy esetben a vallató tiszteknek is támpontul szolgáltak. A dokumentumok másik csoportját a letartóztatott érsek által írt önéletrajzok, önvallomások sorozata képezi, amelyekből jól nyomon követhető a koncepciónak megfelelő beismerések alakulása, amint a vádlott egy idő után gyakorlatilag arra a meggyőződésre jut, hogy előbb-utóbb úgyis mindent be kell vallania, amit fogva tartói kívánnak, elvárnak s mintegy a szájába adnak. Külön műfajt képeznek a kihallgatási jegyzőkönyvek, illetve az ezekről készült összesítések. Végül fennmaradtak azok a feljegyzések is, amelyek a per koncepciójának alakítására-alakulására vonatkoztak, részint még Grősz őrizetbe vétele előtt, részint ezt követően is. A szerkesztő nagyon helyesen az iratok közé sorolja be az idevágó párthatározatokat is. A közreadott iratok a Politikatörténeti Intézet Archívumában, a Történeti Hivatalban és Budapest Főváros Levéltárában találhatók. Az is kiderül az iratokból, hogy Grősz érseket fizikailag nem bántalmazták (mint a hercegprímást), s drasztikus lelki kényszert sem alkalmaztak esetében. Beismeréseit „önként" tette, anélkül, hogy bárkit „beárult" volna vagy bárkinek vesztét okozta volna. Az AVH-s tisztek is rájöttek, hogy Grősznek a cigaretta megvonása-megadása az egyik legnagyobb büntetés-jutalmazás. A főpap itt sem vesztette el fanyar, ironikus humorát, realitásérzékét. Tudta, hogy egy nagy színjáték főszereplőjévé teszik, a vádlott-társak és tanúk vallomásai kényszer alatt született kitalációk. Ha jól megfelel a rá osztott szerepnek, könnyebben viseli el a megpróbáltatásokat. Grősz érsek kiváló főpap volt, de nem lobogott benne a mártírok elszántsága. Gyorsan felismerte, hogy úgyis az történik, amit az AVH akar, s azt vallotta, amit elvártak tőle. A főtárgyaláson is „kiválóan" szerepelt, pontosan adta elő vallomását, de kezdettől tudta, hogy mindez a világnak szóló színjáték. A tragikus persze a dologban az, hogy Grősz érsek „megúszta" 15 év börtönnel (amiből 5 évet letöltött), míg vádlott társainak egy része már az AVH kezei között meghalt, a fegyházakban pusztult el vagy éppen, mint a per IX. rendű vádlottját, rövid úton felakasztották. (De aki túlélte, az is élete végéig megbélyegzett ember maradt.) A Grősz-per kötet bevezető tanulmánya az egyházpolitika torzulásainak elemzésére helyezi a hangsúlyt, s ennek érdekében igyekszik meghatározni a katolikus egyház helyét és szerepét. Abból a megállapításból indul ki, hogy a katolicizmus „hivatalosan" 1848-ig volt államvallás, „ám gyakorlatilag még a második világháború idején is az, az egyház maga pedig rendszerstabilizáló államegyház volt". A II. világháború után ez a helyzet hirtelen véget ért és radikális változások történtek: „az államegyház tehát egyrészt túlélte önmagát, másrészt — éppen mert korábbi intézményeit és szerepei egy részét át tudta menteni — államegyházból szemben álló egyházzá vált". (9. o.) A katolikus egyház — véleményünk szerint — 1848 után sem jogilag, sem „gyakorlatilag" nem volt többé államegyház, még ha a neoabszolutizmus éveiben a dinasztia akaratából erre történtek is kísérletek. 1867-től egyértelműen a felekezetek háromfázisú koordinációs rendszere valósult meg, amelyben a bevett felekezetek egyik, igaz a legnagyobbika és legerősebbike volt a katolikus. A katolikus egyház szerepe, pozíciója 1867-től 1944-ig nem az államegyházénak felelt meg, hanem az ún. uralmi helyzetben lévő egyházénak. Az „uralmi helyzet" alatt értjük az egyház vagyoni erejét a többiekéhez képest, jól kiépített intézményrendszerét, oktatási pozícióit, a közéletben betöltött szerepét. (Ilyen intézményekkel, pozíciókkal a többi bevett felekezet vagy egyház is rendelkezett, csakhogy gyengébbekkel, mint a katolikus.) A katolikus egyház „uralmi helyzete" nem jogi különállásából, kiváltságaiból fakadt, hanem történeti eredetű, az állagőrzés eredménye. A Balogh-Szabó kötet dokumentumainak egy részét a Szürke könyv peranyaga teszi ki. A vádirat után a vádlottak vallomásait olvashatjuk, ám ezekből esetenként érdektelen részeket elhagytak, amit azonban a jegyzetekben jeleznek és indokolnak. A tanúk kihallgatási jegyzőkönyveit mellőzték, mert azok nem mondanak semmi újat a vádirathoz és a vallomásokhoz képest. (Csupán a fegyverszakértő véleménye olvasható.) Alapy vádbeszéde a vádiratot ismerteti és kommentálja, a védők felszólalásai formálisak, így ezek is kimaradtak. Fontos új dokumentum a bíróság ítélethozatalát bemutató zárt tárgyalás jegyzőkönyve. Az összesen 36 dokumentumból a 18-tól, amely Grősz ügyvédjének fellebbezése, a 36-ig, amely az 1990. május 18-i semmisségi határozat, először itt kerülnek publikálásra. Ezek kegyelmi kérvények és elutasításaik, a Katonai Törvényszéken keletkezett idevágó iratok, a másodfokú ítélet, majd az újabb kegyelmi kérvények és a rehabilitáció iránti beadványok. Ezek az iratok már inkább a per utóéletére vonatkoznak, s érdem-